Stuart Mária élete

Stuart Mária élete
Robert Schumann dalai és Stefan Zweig könyve nyomán

 

Stuart Mária

(1542. december 8. Skócia – 1587. február 8. (44 évesen Anglia))

     Stuart Máriát a tragikus sorsú skót királynőt 1587-ben végezték ki. Szenvedélyes élete korán kihunyt, de a legenda, amely alakját körülveszi évszázadok óta foglalkoztatja a költőket, írókat, festőket és a zeneszerzőket.
     A 19. század első felében több operaszerző is hősnőül választotta a skót királynőt. Mercadante, Fétis, Niedermeyer neve ma már nem cseng ismerősen. Donizetti azonban reneszánszát éli. Egymásután mutatják be a külföldi és a magyar opera-együttesek a feledésbe merült operáit. Talán így fedezik fel az 1834-ben komponált Stuart Mária című, virtuóz, szép dallamokban, drámai fordulatokban bővelkedő operáját is.
Zene: You Tube – Donizetti: Stuart Mária – opera részlet
(Joan Sutherland)

   
     A Stuart Mária életét témaként feldolgozó zeneművek közül figyelemre méltó Robert Schumann Öt dal Stuart Maria királynő verseire című ciklusa. Schumann a költemények bensőséges világában rejlő művészi kifejező erőt az 1840-es években fedezte fel a maga számára, életének abban a boldog időszakában, amikor feleségül vehette Clara Wiecket.
De a Stuart Mária dalok nem a felhőtlen boldogság idején születtek, hanem éppen akkor, amikor a zeneszerzőn mutatkoztak a gyógyíthatatlan betegség, az elmebaj tünetei. Életének utolsó alkotóperiódusa Düsseldorfhoz fűződik. 1850-1854 között még megírta a Rajnai szimfóniát, három zenekari nyitányt, kamarazenei, egyházi műveket, balladákat.
A Stuart Mária verseire komponált dalciklus 1852. december 9-16. között készült. Schumann dalköltészetében ez a 135-ös Opus nem tartozik a legnépszerűbbek, legismertebbek közé.
     A rossz testi-idegi állapotban levő zeneszerző lelki rokonságot találhatott Stuart Mária verseivel, amelyek a romantikus kor évtizedeiben feltehetőleg divatos, kedvelt olvasmányok lehettek. A skót királynő francia nyelven – esetleg latinul írott verseit, szonettjeit, leveleit, amelyek csak másolatokban, főleg fordításokban és talán megcsonkított formában maradtak meg. 1765-ben jelentek meg először nyomtatásban.
A költészet szabályai szerint is kifogástalan versek a királynő legtitkosabb érzéseit, gondolatait fejezték ki, így ezek életének legmegbízhatóbb tanúi.
      Schumann megérezhette, hogy saját sorsa is a tragédia felé közeledik – hiszen négy év választotta el az endenichi elmegyógyintézetben bekövetkezett haláláig – ezért tudta átélni egy görög tragédiához hasonló sorsú asszony életének jellemző epizódjait.
     Hogyan lett Stuart Mária költő, s milyen lehetett az a történelmi és sorsszerű élethelyzet, amely arra késztette Skócia királynőjét, hogy leírja fájdalmait, reményeit, kétségeit és búcsúját a szenvedélyesen szeretett élettől – ezt nézzük meg közelebbről azon az öt versen keresztül, melyeket Schumann megzenésített.
     Stuart Mária 1542-ben született. Egy hetes volt, mikor apja V. Jakab meghalt és ő lett Skócia királynője. Anyja francia hercegnő lévén, leányát a francia királyfi feleségének szánta. Hat éves korában került a francia királyi udvarba, hogy együtt nevelkedjen a fiatal trónörökössel. Életének legboldogabb, legszebb időszaka ez a Franciaországban – második hazájában – töltött tizenkét év.
     Stefan Zweig többek között ezt írta Stuart Maria című életrajzi könyvében:„Abban az időben a francia udvar egyike volt a legragyogóbbaknak és legfényűzőbbeknek a világon. Esténként verseket olvasnak fel, madrigálokat dalolnak, muzsikálnak és álarcos játékokban keltik életre a klasszikus irodalom szellemét” (   )
Stefan Zweig könyvborító
„A tehetséges gyermek, játékos könnyedséggel, tiszta és gyors felfogásával, őseitől örökölt fogékonyságával a kultúra iránt, haladt előre tanulmányaiban. Csakhamar olyan biztonsággal kezeli a francia nyelvet, hogy már a költői kifejezéseket is megkockáztatja, mikor Ronsard, valamint Du Bellay hódoló verseire méltó módon válaszol. Ettől kezdve érzelmei nemcsak udvari, alkalmi játékban, hanem belső válságainak pillanataiban is legszívesebben versekre bízza.”
Tizenhét éves volt, amikor férjével, II. Ferenccel együtt a francia trónra lépett. „ De a sors nem adott időt Stuart Máriának, hogy megalkossa a művészeteknek és a költészetnek
azt a trubadúri udvarát, amelyről álmodott.” Két év múlva férje váratlanul meghalt, s anyósa Medici Katalin miatt nem maradhatott tovább az udvarnál, vissza kellett térnie Skóciába. A búcsú nagyon nehéz volt. Sejtette, hogy a vidám, boldog élet után kemény megpróbáltatások várnak rá.
„A búcsúzás órájában még egyszer átéli a francia ceremónia minden pompáját, amelyet búcsúztatására rendeztek. Amikor hajóra száll az elveszett haza iránti fájdalom érzése tölti el. Stuart Mária nem bírja elfordítani tekintetét attól a földtől, ahol fiatal, öntudatlan s éppen ezért boldog volt. Addig tekintett a part felé, amíg csak látható volt, miközben újra meg újra ismételte e szókat:
„Isten veled Frankhonom! Azt hiszem, sohse látlak többé viszont!”
Az akkor született verse – talán az egyetlen mű, amely eredeti francia nyelven is fennmaradt:
                        Adieu, Plaisant pays de France,
                        o ma patrie,
                                   la plus chérie,
                        Qui as nourri ma jeune enfance …
Schumann – Gisbert Vincke német fordításában zenésítette meg a verseket.
Íme dalok német szövege és nyersfordítása, valamint a zene hallgatása
Gedichte der Königin Maria Stuart  – öt dal Op. 135. (1852)
 
(Irmgard Seefried – ének, Eric Werba – zongora (1960)

1. Búcsú Franciaországtól (Abschied von Frankreich) e
Ich zieh’ dahin,
Ade, mein fröhlich Frankenland,
Wo ich die liebste Heimat fand,
Du, meiner Kindheit Pflegerin!
Ade, du Land, du schöne Zeit,
Mich trennt das Boot
Vom Glück so weit!
Doch trägt’s die Hälfte nur von mir,
Ein Teil für immer bleibet dein,
Mein fröhlich Land, der sage dir,
Des andern eingedenk zu sein
Ade, ade!
Távozom,
Ég veled, vidám Franciahonom,
Ahol legkedvesebb hazámra leltem,
Te, gyermekkorom gondozója!
Ég veled, te föld, te szép kor,
Messzire visz engem a hajó a boldogságtól!
De csak egyik felemet viszi magával,
A másik örökre tiéd marad,
és boldog hazám, mondom neked,
az én emlékemet őrizd meg!
Isten veled!
Stuart Mária tizenkilenc évesen tért vissza Skóciába, ahol vallási viszály dúlt.
A szigorú, zord protestánsok nem nézték jó szemmel a katolikus királynő franciás könnyedségét. Kénytelen volt férjet választani. Stuart Henrikkel, Darnley grófjával kötött házasságából született fia, Skócia jövendő királya. Fia születésekor így szólt Mária:
„Ettől a fiamtól remélem, hogy ő fogja elsőként egyesíteni Skócia és Anglia királyságát!” Ez a vágya valóra is vált. I. Jakab néven ő lett Erzsébet angol királynő utódja, s uralkodása alatt megszűnt a régi ellenségeskedés a két testvér-ország között.
Fia születésekor (Nach der Geburt ihres Sohnes)
                        Herr Jesu Christ, den sie gekrönt mit Dornen,
Beschütze die Geburt des hier Gebornen.
Und sei’s dein Will’, lass sein Geschlecht
Zugleich lang herrschen noch in diesem Königreich.
Und alles, was geschieht in seinem Namen,
Sei dir zu Ruhm und Preis und Ehre, Amen.
Uram,Jézus Krisztus, kit tövissel koronáztak,
Védelmezd az itt született életét.
És legyen meg akaratod, engedd nemzetségét
Sokáig uralkodni e királyságban.
És minden, ami az ő nevében történik,
Szolgáljon a te dicsőségednek és hírednek és tiszteletednek, ámen.
Stuart Máriának Darnley grófjával kötött házassága szerencsétlennek bizonyult. Hamarosan kiderült, hogy a férj méltatlan a királynő kegyeire. Bothwell gróf – Stuart Mária szeretője, később harmadik férje – a királynő tudtával és talán beleegyezésével meggyilkoltatta Darnleyt. Néhány hónap múlva alattvalói fellázadtak a királynő ellen, s ő kisfiát Skóciában hagyva – Angliába menekült. Segítséget remélve attól az Erzsébet angol királynőtől, aki a legveszélyesebb riválisa volt egész életében.
     Miért volt Erzsébet legveszélyesebb riválisa Máriának? Érdemes erre a kérdésre keresni a választ.
     1558-ban, amikor Stuart Mária a francia trónörökös felesége lett, akkor foglalta el Erzsébet Anglia trónját, s ettől kezdve, mint királynő mindig Máriában látta legfőbb vetélytársát.
Mária okot is adott erre, mert amikor férjével a francia trónra léptek, felvette a skót, sőt az angol királyi címet is, amivel kifejezte az angol trón iránti igényét. (Ehhez a joga meg lett volna, hiszen VII. Henrik angol király dédunokája volt.)
Ezzel kezdődött Erzsébet és Stuart Mária közötti örök viaskodás. Pedig mindketten kitűntek tehetségükkel, kultúrájukkal, koruk hozzájuk képest jelentéktelen uralkodói közül. Egyéniségükben azonban élesen különböztek egymástól, amit súlyosbított az idősebb és csúnya Erzsébet és a ragyogó szépségű Mária asszonyi ellentéte is. A kettejük közötti viszály magában hordta a 16. század nagy politikai és vallási küzdelmeit is.
A két királynő különböző világnézetet képviselt: Stuart Mária a régi katolikus hit védelmezője, Erzsébet pedig az új vallásé, a reformációé.
     A hazájából menekülő, szerencsétlen Máriának sem segítséget, sem védelmet nem nyújtott Erzsébet. Ellenkezőleg, férjgyilkosság gyanúja miatt fogva tartották.
Bár bűnösségét bizonyítani nem lehetett, rabsága mégis 19 éven keresztül tartott.
A hosszú fogság idején is hízelgő leveleket küldözgettek egymásnak, pedig mindegyik a másik vesztét kívánta. Erzsébet királynői pompával vétette körül Máriát, de sohasem engedte szabadon.
3. Erzsébet királynőhöz (An die Königin Elisabeth)
Nur ein Gedanke, der mich freut und quält,
Hält ewig mir den Sinn gefangen,
So dass der Furcht und Hoffnung Stimmen klangen,
Als ich die Stunden ruhelos gezählt.
Und wenn mein Herz dies Blatt zum Boten wählt,
Und kündet, euch zu sehen, mein Verlangen,
Dann, teure Schwester, fasst mich neues Bangen,
Weil ihm die Macht, es zu beweisen fehlt.
Ich seh’ den Kahn, im Hafen fast geborgen,
Vom Sturm und Kampf der Wogen fest gehalten,
Des Himmels heit’res Antlitz nachtumgraut.
So bin auch ich bewegt von Furcht und Sorgen,
Vor euch nicht, vor euch nicht, Schwester.
Doch des Schicksals Walten zerreisst das Segel oft,
Dem wir vertraut.
Csak egy gondolat, amely engem megörvendeztet és kínoz,
Az tartja fogva örökké eszemet,
Így a félelem és remény hangjai szólottak,
Amikor nyugtalanul számláltam az órákat.
S ha szívem e lapot választja követének
És hírül adja vágyamat, hogy láthassam önt,
Akkor, drága nővérem, új szorongás fog el,
Mert nem áll hatalmában, hogy bizonyítsa azt.
Látom a csónakot, a kikötőben majdnem elrejtve,
A vihar és a hullámok harca ellen szilárdan lehorgonyozva,
Az ég vidám orcáját az éj sötétjébe merülve.
Így hullámzik bennem is félelem és gond,
Nem tőled félek, nem tőled, nővérem,
De a sors akarata gyakran széttépi a vitorlát,
Amelyben megbíztunk.
Mária igyekezett az egyre szigorodó fogságból kiszabadulni, s ennek érdekében két évtized alatt a legkülönfélébb – sikertelen – udvari összeesküvésekben vett részt. Az egyik titkos levele, amelyben elfogadta az Erzsébet meggyilkolásával végződő tervet, Erzsébet tudomására jutott
 – többi, titkos leveleivel együtt. Erzsébet érezte, hogy uralmát a skót királynő még a fogságban is veszélyezteti. 1587-ben tanácsadói unszolására – s hogy végre megszabaduljon gyűlölt vetélytársától – az összeesküvésben való részvétel címén aláírta a kivégzési rendeletet.
A Fotheringay kastélyba átszállított skót királynőt zárt bírósági tárgyaláson halálra ítélték és
1587. február 8-án a vár egyik termében, 300 meghívott vendég jelenlétében kivégezték.
Fotheringay-kastély
     „En ma fin est commencement” – „Életemnek vége, hírnevem kezdete” – Stuart Mária halála előtt évekkel egy brokátba hímezte be ezt az akkor még érthetetlen mondatot. Sejtelme valóra vált. Tudta, hogy ifjúkora hibáit, életének tévedéseit a világ szemében csak egy hősiesen elviselt halállal vezekelheti le.
4. Búcsú a világtól (Abschied von der Welt)
Was nützt die mir noch zugemess’ne Zeit?
Mein Herz erstarb für irdisches Begehren,
Nur Leiden soll mein Schatten nicht entbehren,
Mir blieb allein die Todesfreudigkeit.
Ihr Freunde, lasst von eurem Neid:
Mein Herz ist abgewandt der Hoheit Ehren,
Des Schmerzes Übermass wird mich verzehren,
Bald geht mit mir zu Grabe Hass und Streit.
Ihr Freunde, die ihr mein gedenkt in Liebe,
Erwägt und glaubt, dass ohne Kraft und Glück
Kein gutes Werk mir zu vollenden bleibe.
So wünscht mir bess’re Tage nicht zurück,
Und weil ich schwer gestrafet werd’ hienieden,
Erfleht mir meinen Teil am ew’gen Frieden!
Mit használ a számomra még kimért idő?
Szívem meghalt a földi hívságoknak,
Árnyékom csak a szenvedést nem nélkülözi,
A halál-öröm maradt csak számomra.
Barátaim, felejtsétek az irigységet:
A fenségességtől elfordult szívem,
A túlzott fájdalom pusztít engem,
Hamarost sírba száll velem a gyűlölet és vita.
Ti barátok, kik szeretettel gondoltok rám,
Mérjétek föl és higgyétek, hogy erő és szerencse nélkül
Nem maradt jótett, mit véghezvittem volna.
Ne kívánjátok vissza jobb napjaimat,
S mert itt súlyos büntetés vár rám,
Könyörögjetek: legyen részem az örök békében
Stuart Mária királynői méltósággal, nyugodtan, ugyanakkor vallásos alázattal indult utolsó, végső útjára.
5. Ima (Gebet)
 
O Gott, mein Gebieter, ich hoffe auf dich!
O Jesu, geliebter, nun rette du mich!
Im harten Gefängnis,
In schlimmer Bedrängnis
Ersehne ich dich;
In Klagen dir klagend,
Im Staube verzagend,
Erhör’, ich beschwöre und rette du mich!
Ó Isten, parancsolóm, benned van reményem!
Ó szeretett Jézus, ments meg!
A szörnyű fogságban,
Nagy szorongattatásban
Rád vágyom én;
Panaszban hozzád panaszkodva,
A porban kétségbeesve,
Hallgass meg, hívlak és ments meg!
Erzsébet halála után Stuart Mária fia I. Jakab lett Anglia királya.
„I. Jakab anyja holttestét, a peterborough-i temetőből – ahol elhagyatva, kivetett módjára nyugodott – ünnepélyes fáklyafény mellett viteti az angol királyok kriptájába, a Westminster apátságba. Felállítják Stuart Mária kőbe faragott arcképét, és tőle nem messze Erzsébetét is. A régi harag örökre elmúlt, egyik sem vitatja már a másik jogát és birtokát. Akik az életben ellenségesen kerülték egymást és sohasem néztek egymás szemébe, most végre testvériesen egymás mellett nyugszanak a halhatatlanság egyformán szent álmában.”
Westminsteri apátság, London
Az egyik legszebb zenét Mendelssohn (1809 – 1847) német zeneszerző komponálta a tragikus sorsú királynő emlékére. 1824-ben, húsz éves korában járt először Skóciában és Angliában. Egyik levelének tanúsága szerint a III. (Skót) szimfónia első tételének gyönyörű, fájdalmas dallama Stuart Mária sírjánál született.
Mendelssohn: III. (Skót) szimfónia – 1. tétel
                        (Bécsi Filharmonikus zenekar, vezényel: Christoph von Dohnányi

Feliratkozás a hírlevelünkre