EMLÉKEZZÜNK DURKÓ ZSOLT ZENESZERZŐRE

EMLÉKEZZÜNK DURKÓ ZSOLT ZENESZERZŐRE
Magyar Rádió 1997.

 

1997. április 2-án, 63.éves korában, türelemmel viselt súlyos betegségben elhunyt Durkó Zsolt zeneszerző. A Rádió Zenei főosztálya nem felejti el zenei lektor kollégáját, aki mindig pontos véleményt mondott zeneszerző társai kompozícióiról. Szelíd, halk szavú „úriember” volt, aki azonban időnként szenvedélyesen mondta ki véleményét a kor kellemetlen, káros tüneteiről és embereiről. A Bartók rádió így búcsúzott tőle: „Durkó Zsolt, a mai magyar zeneszerzés egyik meghatározó személyisége 1934-ben született Szegeden. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc növendéke volt, majd két évig Petrassi mesterkurzusát látogatta a római Santa Cecília Akadémián.
1971-77 között a Főiskolán zeneszerzést oktatott. A Magyar Rádió zenei lektoraként 1982-től tevékenykedett. Durkó Zsolt életműve – amelyet számos jelentős kitüntetéssel ismertek el – a szóló hangszerekre írott daraboktól, kamara- és kórusműveken, a Mózes című operán keresztül versenyművekig, oratóriumokig terjed, szinte minden műfajt magában foglalva.

Közülük kiemelkednek a Halotti beszéd című oratórium, a Turner illusztrációk, a vonósnégyesek, az utóbbi években komponált zongoradarab-ciklus, a Gömb története, valamint utolsó nagyszabású oratórikus műve, a Jelenések könyvének margójára.

Visszavonuló életmódja ellenére zenei közéleti tevékenysége is meghatározó volt. Az ő nevéhez fűződik a Magyar Zeneművészeti Társaság megalakulása, valamint a január utolsó hétvégéjén megrendezett kortárszenei Mini-Fesztivál életre hívása és gondozása is.”

DURKÓ ZSOLT: A JELENÉSEK KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA (1996. 1997)

Az 1996. április 7-én befejezett, a Magyar Rádió felkérésére komponált A Jelenések könyvének margójára című nagyszabású oratóriumát 1997. június 14-én sikerült bemutatni: a Rádiózenekar, a Magyar Állami Énekkar, kitűnő szólisták tolmácsolásában, Ligeti András vezényletével.

Hónapokkal korábban, amikor már biztossá vált a mű bemutatójának lehetősége, még reménykedtünk, talán a közeli bemutató is hozzásegíti az akkor már súlyos beteg alkotót a gyógyuláshoz, s a hangverseny első felében elhangzó Bartók-zongoraverseny hálaéneke örömteli aktualitást nyer. Sajnos, nem így történt; a könyörtelen kór győzött, s a kompozíció így valódi zenei testamentumként maradt ránk.

A bemutató hangverseny címe pedig In memoriam Durkó Zsolt lett. A címadás tudatos szerénysége – A Jelenések könyvének margójára – nem fedheti el, hogy jelentős alkotással gazdagodtunk.

A Biblia szélére írott kommentárok önálló életre kelnek, hangokká válnak. A Károli Gáspár fordítása alapján alt, tenor, bariton szólóra, vegyes-karra és zenekarra íródott oratórium négy, egymást szünet nélkül követő részre tagolódik. Az első két szakasz elsősorban az ótestamentumi Genezisből, a másik kettő az Újtestamentumot záró Apokalipszisek könyvéből idéz.
Így mintegy átívelve a teljes Bibliát.

A mű kezdete („Idő nem vala még”) a teremtés csodáját foglalja hangokba, majd az ezt követő drámai rész („Az emberek orcája lealacsonyíttaték”) a Gonosz megjelenésével megbomló világot ábrázolja érzékletesen. A harmadik formai tömb („Ítélet pecsétje feltöretik”) már a „kizökkent világ” apokaliptikus pusztulásának víziója, majd az iszonyatos kataklizma ábrázolása után a mű a mennyei béke, megbocsátás és megtisztulás éteri harmóniájává csendül ki:
„Mintegy üvegtengeren át / a fény átragyog, kiárad / Megzendül tág tere a végtelennek. / Nem lesz semmi más, csak öröm./ Életnek titka felfedetik.”

(Lásd: Rádiófónia 4. kötet, 293. oldal)

Feliratkozás a hírlevelünkre