YEHUDI MENUHIN hegedűművész 100 éve született

YEHUDI MENUHIN hegedűművész 100 éve született
(1916. 04. 22.)

Yehudi Menuhin hangversenyei Budapesten

Yehudi Menuhin – a magyarok számára oly kedves hegedűművész – 1972. október 23-án az Erkel Színházban adott zenekari hegedűestet, majd másnap a Zeneakadémián testvérével, Hephzibah Menuhin zongoraművésszel Beethoven-szonátákat játszott.

Az egyik újságíró így kezdte a koncertről szóló beszámolóját:
„Már maga a látvány is idillikus és megragadó, ahogy a hírneves testvérpár: Yehudi Menuhin és Hephzibah Menuhin a Zeneakadémia pódiumán megjelenik. Kézen fogva jönnek ki, és egymás kezét fogják akkor is, amikor az ünneplő közönség előtt meghajolnak.”

Az újságíró kérésére Hephzibah Menuhin a gyermekkoráról beszélt: „Még járni is alig tudtam, amikor bátyám, aki 4 évvel idősebb nálam, már a kottafejeket magyarázgatta nekem és zongorázni kezdett tanítani. Őt már gyermekkorában is az izgatta, hogy átadja, megossza, közölje mindazt, amit tud, ami az övé.
Én meg afféle társas-lény vagyok, szeretek együtt muzsikálni, együtt dolgozni másokkal, örülök minden közös munkának. Így hát mire felocsúdtam, már zongoráztam, magam sem tudom, hogyan, miért. Azt hiszem, a bátyám kedvéért. És már idestova negyven év óta muzsikálunk együtt.”

Yehudi Menuhin is egy gyermekkori emléket idézett:
„Budapesten először 13 éves koromban jártam. Jól emlékszem – 1930. október 29-én mutatkoztam be a Zeneakadémián. Brahms
G-dúr szonátáját, Bach harmadik szóló-partitáját és Mendelssohn Hegedűversenyét játszottam. Az igazgatói páholyban Hubay Jenő ült, akit másnap meglátogattam Duna-parti otthonában. Sajnos, csak akkor, egyetlenegyszer találkoztam a nagy mesterrel.”
Arról az első budapesti hangversenyről Péterfi István – az akkori idők legnevesebb zenekritikusa ezt írta:
„Yehudi Menuhin – a 13 éves csodagyerek játéka bátran állja az összehasonlítást Huberman melegségével, Kreisler érettségével, Heifetz virtuozitásával, Szigeti finomságával.”

Az 1930-as és az 1972-es hangverseny között azonban több mint 40 esztendő telt el.
Az utóbbi fellépésről Kroó György így írt: „Yehudi Menuhint a szellem fejedelmeinek kijáró hódolattal és a nagy barátot megillető szeretettel ünnepelte érkezésekor az Erkel Színház és a Zeneakadémia közönsége. Ilyenkor átsuhan emlékeinken, hogy neki köszönhetjük Bartók Szólószonátáját, hogy közvetlenül a háború után az ő révén kapcsolódtunk be ismét a világ zenei vérkeringésébe, és hogy milyen tisztelő híve volt Kodály Zoltánnak. De más a múlt és más a jelen. Bár küzdünk ellene és önmagunknak sem akarjuk bevallani, hogy a nagy hegedűs, a hangszer virtuóz, művészi megszólaltatója nincs többé. A pódium kegyetlenül, a mikrofon még kegyetlenebbül felnagyítja és kiemeli a betegség tüneteit. A jobb kéz görcsösségét, és a többi, valószínűleg bizonyos idegvégződések kellő érzékenységének hiányában fellépő problémát.
A rendkívüli kultúra, a grandiózus formáló-erő, a zenei elképzelés kivételes mélysége és a személyiség, a nagy ember jelenlétének varázsa azonban mindennek ellenére átüt, átsüti a produkciót.
A zene üdve árad szét a teremben: Menuhin muzsikál.”

(Lásd: Rádiófónia 2. kötet 244. oldal)

Rádió nélkül fényképe.

Feliratkozás a hírlevelünkre