A KÖLTÉSZET VARÁZSA

BIELICZKYNÉ BUZÁS ÉVA

A KÖLTÉSZET VARÁZSA

 

A Főnix Versmondó- és Népdalkör 2016. május 7-én a hajdúszoboszlói Kulturális Központban tartotta meg  A KÖLTÉSZET VARÁZSA című klubdélutánját.

Gyakran szoktuk emlegetni, hogy nyelvében él a nemzet! És ez így marad mindaddig, amíg vannak, akik éltetik, akik olvassák a verseket (megveszik, vagy a könyvtárból kikérik a köteteket), és vannak versmondók, akik mondják és vannak, akik meghallgatják őket.

A Főnix Versmondó- és Népdalkör előadóival (korhatár 6 – 76 évesekig) megmutattuk,hogy mi hogyan ápoljuk a szép magyar nyelvet, versekkel, népdalokkal.

A nyelvápolás nemes feladatát korán kell kezdeni, például az óvodában, majd az iskolában.

Büdi Dani, Mészáros Bogi és Kovács Petra óvodások egy-egy Weöres Sándor verset szavaltak. (Felkészítő óvónő: Borbély Mária Marcsi), majd Kovács Viktória (Ebes,osztályos), – aki a Bibliamondó versenyen megyei 1. helyezést ért el – , mondta el Mózes és az özönvíz története és Márk evangéliuma részletét.

További műsorunk:Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez, Kányádi Sándor: Hallgat az erdő(Györpál Hunor (Thököly iskola 6. osztályos tanulója, a Versmondó versenyen(kategóriájában, I. díjat nyert),Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz, Heltai Jenő: A modell (Fodor Gréti, Gönczy iskola osztályos tanulója, a debreceni Ady gimnáziumban tanul tovább.)

A Versmondó kör felnőtt tagjai:

Tóth Árpád: Álarcosan, Szabó Lőrinc: Tücsökzene – Egyszerre mindenütt (Szabó Csilla)

Simon István: Mirza, Vidámság – saját vers (Hodosi Imréné)

Borbély Mária (Marcsi): Hiányzol, Vágyakozás – saját versek

Reményik Sándor: Búzavirág a magyar határon (Bakó Antal)

Horváth István: Tornyot raktam (Dr. Kovács Andrásné Kurucz Rozika)

Vörösmarty Mihály: Merengőhöz, Reményik Sándor: A kegyelem (T. Kiss Endre)

Weöres Sándor: Örök pillanat (Bieliczkyné)

ÜZENET VERSSEL

A versekkel lehet küldeni jókívánságokat, gondolatokat is. Így tettem most én is.Korábban Farkas Zoltán zenetörténész volt a Bartók Rádió vezetője, tehát a főnököm.Abban az időben sem időnk, sem lehetőségünk nem volt magánjellegű beszélgetésre.Most azonban felfedeztem, hogy éppen május 7-én van a születésnapja.Azt kértem tőle: „Írja meg, hogy melyik a kedvenc verse, azt (is) felolvasom majd, hogy így köszöntsem születésnapján.”  Kicsit későn közölte két Weöres Sándor és egy József Attila vers címét. Ám ezeket a nehéz verseket, nem tudtam volna felkészülten felolvasni. Majd más alkalommal. De most innen a távolból is kívántam neki sok boldog születésnapot, egy másik Weöres Sándor verssel, a címe: Örök pillanat.

EMLÉKEZÉS BIELICZKY JOÓ SÁNDORRA

Irodalmi délutánunk időpontjaként szándékosan a május 7-ét választottam, mert Bieliczky Joó Sándor 1983-ban ezen a napon búcsúzott az élettől. Hajnali 1.20-kor pedig átadta lelkét a teremtőjének. Rá emlékezve néhány – általa írt verset olvastunk fel:Regina (Dr. Kovács Andrásné Kurucz Rozika), Nagyanyám, Szeretem, Zene riad (Bieliczkyné)

ÖSSZEHANGOLÓDÁS

A sok szép költemény között zenével hangolódtunk össze. Mindnyájan, akik a teremben voltunk, közösen énekeltünk népdalokat. Fütyü Laura és Rigó Mátyás, a Bárdos iskola 4. és 6. osztályos tanulói furulyán adtak hozzá segítséget. Matyi még egy virtuóz tavaszi muzsikát is eljátszott. Majd pedig Katona László, a városi pedagógus énekkar tagja,Petőfi Sándor két megzenésített költeményét énekelte (saját gitár kíséretével)

*

VENDÉGÜNK: KATONA BÁLINT, debreceni költő, festőművész.

 

B.É. Irodalmi délutánunk második részében Katona Bálinttal és verseivel ismerkedtünk.

Az internet közösségi oldalán, a facebookon tűntek fel versei, festményei és vizuális költeményei (videói), amelyek főleg a férfi-nő közötti varázslatos érzésekről, a szerelemről

és fájdalomról szólnak. Megtudtam, hogy nemrég jelent meg a Szívem szőnyegére című verseskötete. Megrendeltem, és Bálint elküldte.

A könyv hátoldalán lévő Sosem vagy egyedült, és a többi gyönyörű költeményt olvasgatva, arra gondoltam, hogy ezeknek itt, a Költészet varázsa című műsorunkban is helye lenne. Meghívtam, és íme, a költőt itt köszönthettük a hajdúszoboszlói Kulturális Központban!

Szerettem volna előre felkészülni a közönség előtti beszélgetésünkre, ezért az interneten kerestem meg a pályafutásáról szóló híradásokat, majd e-mailben rákérdeztem néhány dologra. Az igazi ismerkedés azonban itt a színpadon történt, amikor személyesen elmondta néhány versét, bevezetve rövid történettel.

 

K.B. Hajdúböszörményben születtem, apámtól a testem, anyámtól a lelkemet örököltem.

Drága édesanyám harminc évig élt egyedül, annyival élte túl édesapámat. Kilenc éve,

90 évesen hagyott itt. A szüleimről írt verseimet mondom el: Édesanyám emlékére és

Őszülő édesapám emlékére.

B.É. Mikor derült ki, hogy milyen sokoldalú tehetsége van?

K.B. Egyetlen oka van az alkotói indíttatásnak: korán rájöttem kreatív képességeimre.

Nem romboltam, mint annyi más gyerek, hanem építettem. A fák gyökereiből szobrot faragtam, a papírra nem számokat írtam, inkább rajzoltam, a cipőmről a sarat nem lemostam, hanem ábrákat rajzoltam az anyaföldre… valahogy így kezdődött!

Debrecenbe középiskolás koromban költöztem. A Kossuth Gimnáziumban érettségiztem,  a Kossuth Egyetemen tanultam, majd tanítottam. Innen kerültem át az Orvosegyetemre, ahol nyugdíjas koromig dolgoztam, mint tudományos illusztrátor és művészeti vezető!

B.É. Azt olvastam Önről, hogy írásai, versei már fiatal korában megjelentek irodalmi lapokban, antológiákban és 22 évesen felvették az Írószövetségbe. Ez igen meglepő!

K.B. Írásaim, illusztrációim először az Egyetemi Élet című lapban, majd a Hajdú-Bihari Naplóban, az Alföld folyóiratban jelentek meg, később az Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság, Rakéta Regényújság, Élet és irodalom közölte verseimet. Több antológiában, majd saját kötetekben mutatkoztam be. És valóban, nagy ritkaság, hogy olyan fiatalon felvettek az Írószövetség tagjai sorába. Az ember ilyenkor büszkén lobogtatná ifjúsága lobogóját, de hamarosan láttam, hogy a költészet iránti érdeklődés nagyon megcsappant. Vannak ilyen hullámhegyek és völgyek az életünkben.

B.É. Az írás mellőzött évtizedeiben (mivel ilyen is volt), vizuális szakokon tanult: festést a Medgyessy Képzőművészeti Körben, fotózást pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségében.

Debrecenben él és dolgozik, de művein keresztül „behálózza” a világot.

K.B. Az írás mellőzött évtizedeinek általában társadalmi-, vagy anyagilag függő okai vannak. Főleg emiatt kezdtem inkább képzőművészettel foglalkozni, amelyben szintén jó eredményt értem el. Minden földrészen volt kiállításom, példaképpen említem, hogy Amerikában nyolc esetben, Párizsban talán húszszor. Ezek is szép idők voltak az életemben.

Összefoglalva: több mint 300 önálló kiállításom volt a világ minden részén. Alkotásaimmal 40 országos, és nyolc nemzetközi díjat nyertem, többek között megnyertem az újító művészek világversenyét Párizsban. Disszertációmat egy új, szabadalmaztatott fotóművészeti találmányomból írtam, a fotó és festés ötvözetével készült “plasztográfia” kidolgozásával.

Ezeken kívül rendeztem színházat, Bálint-díjat alapítottam, voltam karikaturista, előadóművész, játszom több hangszeren…járom a divatból kiment polihisztorok göröngyös útját.

B.É. Mit jelent az Ön életében polihisztornak lenni?

K.B. A válaszom talán hencegésnek tűnik, de nem állhatok ellen Éva kérdésének.

Az általam ismert két fajta embercsoporthoz képest én a harmadikhoz tartozom.

Az egyik a szerző, másik az előadó. Az egyik kitalál valamit, például zenét szerez, a másik hatalmas energiával csodálatosan előadja. Valahogy így vagyunk kitalálva. De régen volt az úgynevezett polihisztor – aminek már csak írmagja van – mint én, aki ebben is otthon érzi magát, abban is. Szerez is, elő is ad. Engem szinte minden érdekel, amivel ember foglalkozhat.

B.É. A kettős tehetség kifejezése a Szívem szőnyegére című új kötetében is jelen van.

K.B. Igen, hiszen 65 éves vagyok és 65 versemet választottam be, ugyanannyi illusztrációmmal. Ha már dicsekvéssel kezdtük a beszélgetést, hadd mondjam el,hogy ezzel a kötetemmel elnyertem az év költőjének járó Aranytoll Díjat.

B.É. Az interneten közzétett versei, festményei, vizuális költeményei (videói),elsősorban a Nőt, a női sorsokat, az elveszett édent fejezik ki. Ennek is lehet története.

K.B. Valamikor, képzőművész, festőművész, fotóművész koromban – túl a harmincon – , első látásra fülig szerelmes lettem egy fiatal, 18 éves modellembe.

Ebből csodás, harminc évig tartó hatalmas szerelem következett. Sajnos, néhány éve a Sors mindenképpen el akart gáncsolni bennünket. Erről szól a Nem igaz című versem.

B.É.: Művei nagyon népszerűek, mert sok magányos, társát vesztett nő találja meg bennük az övéhez hasonló, fájdalmas érzéseket. Az én lelkemet a Maradék idő című verse érintette meg, azért én magam szerettem volna elmondani. Majd szerényen néztem a mellettem álló költőre, és öröm töltött el, mert elismerően bólintott.

A facebookos rajongók néhány kommentjét idézem: „Szeretni, élni, örülni, amíg lehet. Csodaszép vers, csak a szavak mögött szomorúság van.” „Megint könnyeket csaltál a szemembe. Csalódás, bánat, szerelem, szeretet és minden olyan érzés, ami rólam is szólhatna.” A videójáról valaki így írt: „Olyan megindító ez a vers, ezzel a zenei aláfestéssel, hogy beleborzongtam. Gyönyörű gondolatok, csodás zene, olyan, mint egy imádság.”

K.B. :Természetesen mindent nem lehet bevállalni és nem lehet egyforma színvonalon művelni. Huszonéves koromban úgy éreztem, hogy az irodalom iránti érdeklődés csökkent, ma pedig azt látom, hogy a festészet haldoklik. Mivel szegény a magyarság. A festményeknek pedig már az önköltsége is ütős, ezért megállt a bolt. (Ugye?)

Tehát ismét visszatértem a költészethez, (bár a könyvkiadás is sokba kerül), de legalább az érdeklődők elérhető áron hozzájutnak. A képzőművészetet is folytatom, csak nem akkora intenzitással, mint anno.

B.É. Jelenleg, azaz – 2016. április 21 – május 10-ig – Győrben van a „Maradék csendem” című kiállítása, az első napon szép színes műsorral, megnyitóval és könyvbemutatóval. Legközelebb pedig Debrecenben lehet megnézni festményeit. Megemlíti még, hogy itt, a hajdúszoboszlói Galériában is volt többször kiállítása, Kovács Gábor igazgatása idején.

Úgy érzem, hogy a Főnix Versmondó- és Népdalkör, valamint a közönség örömmel „hallgatta” Katona Bálint verseit, de szívesen „látná” sokoldalúságát kifejező képzőművészeti alkotásait is.

Ezen a délutánon – fiatalok és mi idősebbek – feltöltődtünk a költészet varázsa által nyújtott élménnyel.

 

KATONA BÁLINT VERSEI

 

ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE

Ember volt, a legjobb,

már angyalnak öltözött:

elhagyta a földet, az égbe költözött.

Amikor rá gondolsz

nézz fel az égre,

drága kezeivel Ő festi azt kékre

 

NEM IGAZ

Már nem igaz a szó

    már nem igaz

a két cigaretta között

kiérdemelt csók,

már nem igaz a sírás,

s az írás sem igaz.

 

Már hazug a beteg

gyógyulását ígérő vigasz,

már a hallgatás is hazug,

már az igazság sem igaz.

 

Nem igaz már semmi,

csak az,

(vagy már az sem igaz?)

hogy nélkülem is velem,

s már velem is

nélkülem vagy …

 

SOSEM VAGY EGYEDÜL

Sosem vagy egyedül,

mindig akad társad,

olykor a szerelem

olykor meg a bánat,

amikor lefekszel,

mindig veled hálnak…

 

MARADÉK IDŐ

Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

mielőtt a bolt bezár.

Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben

hinni volna jó,

ne vesszen kárba a kimondatlan szó.

Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben esni kezd a hó….

Mert a maradék idő

már nem eladó….

Feliratkozás a hírlevelünkre