Hidas Frigyes zeneszerző emlékezete

Bieliczkyné Buzás Éva:

HIDAS FRIGYES zeneszerző emlékezete

(1928. 05. 25. – 2007. 03. 08.)

 

Hidas Frigyest rádiós munkám közben ismertem meg. Készítettem vele interjút és 2007. március 8-án bekövetkezett haláláig figyelemmel kísértem zeneszerzői munkásságát.

  1. május 25-én lett volna 85 éves. Érdekes módon erre egy finn zenetörténész Eeva Saarela hívta fel a figyelmemet. Meglepetésemre a Facebookon keresett meg. Kiderült róla, hogy Finnországban Hidas Frigyesről írja a szakdolgozatát és tőlem kért hozzá segítséget.

Ennek örömmel tettem eleget, elküldtem neki a nálam fellelhető dokumentumokat.

Azóta is írogatunk egymásnak az internet segítségével.

Két történet: hogyan ismertem én Hidas Frigyest és hogyan ápolja emlékét Finnországban egy kedves zenetörténész nő.

 

  1. március 28-án a budapesti Operaházban mutatták be a Cédrus című balettet.

Csontváry Kosztka Tivadar híres festményét Seregi László koreográfiájával állították színpadra. A csodálatos megjelenítést Hidas Frigyes zeneszerző ihletett kompozíciója egészítette ki, amely a hangszínek virtuóz keverésével visszhangozta a festőművész korának dallamait. Számomra ez jelentette az első élményt művei közül.

 

  1. október 17-én Lehel György karmestert arra kértem, hogy mondja el véleményét azokról a zeneszerzőkről, akiknek műveit ő mutatta be a Rádiózenekar élén, illetve gyakran vezényelte azokat, itthon és külföldön. Egy részletet idézek a hosszú interjúból:

„Hidas Frigyest nagyra becsülöm, mert ő az a fajta művész, aki ebben a hetenként változó világban, soha másra nem hallgatott, csak arra, ami belőle szólt. Nem rohant együtt a változó divattal. Hű volt önmagához, és ez az önmaga egy nagyon mély, lírai, gazdag lélek.

1974-ben Hidas volt olyan bátor, vagy elhivatott, hogy írt egy művet a doni áttörésről és a doni magyar hadsereg pusztulásáról. Akkortájt jelent meg Nemeskürty Istvánnak erről a témáról szóló könyve, abból válogatott szövegrészeket és megzenésítette.

Így született a Gyászzene (Requiem egy hadseregért).

A Rádióban csak az éjszakai órákban engedték bemutatni a hangfelvételt, mert 1974-ben a doni hadseregről megemlékezni,

sőt, gyászzenét, requiemet írni róluk, az szinte tiltott dolog volt.”

 

Hidas Frigyes az egyik legtermékenyebb zeneszerzőnk volt: komponált népszerű filmzenéket, televízió- és rádiójátékokhoz kísérőzenét, zenekari kompozíciókat, operákat, kantátákat, valamint számos fúvós darabot (szóló, kamara- és kisegyüttes számára).

Majdnem mindegyik hangszer szerepelt a palettáján: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona, hárfa, zongora, hegedű, brácsa. A versenyművek ajánlása rendszerint a hangszer virtuóz előadóművészének szólt. Többek között erről kérdeztem a komponistát (1990. január 11-én). Íme a válasza:

„Valóban sok versenyművet írtam. Elhatározott életcélom az, hogy a partitúrát végig komponáljam, és minden hangszerre versenyművet írjak. Még hiányzik ugyan az orgona,

a tuba, a nagybőgő, valamint az ütőhangszerek. Van, amiből már nem is lesz, mert nem érzek affinitást hozzá, hogy legyen. De van olyan hangszer, amelyikre már több mű is készült.

Vannak jó értelemben vett erőszakos előadóművészek, például Hőna Guszti a megszállott harsonaművész, aki le nem mászott a nyakamról, amíg meg nem írtam a versenyművet számára. Majd kért darabot 12, aztán még 4, aztán még 2 harsonára. Ezeken kívül komponáltam alt-, tenor-, és basszus puzónra. Szóval el lett látva a hangszer művekkel.”

 

Eeva Saarela finn zenetörténész

Eeva Saarela: HIDAS FRIGYES –

A legutolsó magyar romantikus zeneszerző

 

2003-ban Magyarországon töltöttem egy évet cserediákként és harsonán tanultam a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában. Ott hallottam először Hidas Frigyes Rapszódia (basszusharsonára és fúvószenekarra) című művét.

Majd Finnországban folytattam tanulmányaimat a jyväskyläi egyetem zenetudomány szakán (mellette magyarul is tanultam a hungarológia szakon). Amikor meg kellet adnom a szakdolgozatom témáját, ismét eszembe jutott Hidas Frigyes – egy harsonás szempontjából is.

A szakdolgozatom címe Hidas Frigyes – A legutolsó magyar romantikus zeneszerző.

A zeneszerzők általában keveset komponálnak harsonára, ő viszont nagy számban írt erre a hangszerre. A művei érdekesek, egyrészt nehezek, mert a hangszerjátékban technikai ügyességet igénylők, másrészt viszont akár amatőrök is játszhatják. Finnországban a harsonások elég gyakran adják elő a Fantáziáját (szóló harsonára), de a többi műve gyakorlatilag ismeretlen. Ezért szeretném Finnországban megismertetni és terjeszteni a műveit.

Amikor megismertem Hidas műveit, rögtön megszerettem azokat, friss hangzásuk miatt.

Az 1900-as évek második felére jellemző művekkel szemben, Hidas zenéje hagyományos és romantikus stíluson alapuló, de a dallamaiban és a ritmus kezelésében mégis felfedezhető

jazz-ösztönzés is. Hidas nem csak az egyik legnépszerűbb magyar fúvószeneszerző, hanem nagyon sok-oldalú muzsikus is volt: zeneszerzésen kívül kiválóan játszott billentyűs hangszereken, főleg zongorán. De nagyon kedvelt zenekarvezető is volt. Zeneszerző társa, Lendvay Kamilló gyászjelentésében (2007-ben) azt írta róla, hogy “Muzsikusi pályáján csak a pedagógiai munka hiányzott, bár mint karmester, voltaképpen ott is tanította a zenészeket.”

Zeneszerzőként Hidas mindig a saját stílusát követte. Igaz, hogy néha emiatt kritizálták is, de a közönség szívesen hallgatta az ő természetes, sőt, szórakoztató zenei nyelvezetét.

Az adatgyűjtés nem volt könnyű. Amikor a dolgozatomat kezdtem írni, sajnos, ő már nem élt. Így nem volt lehetőségem magával a mesterrel találkozni, hogy interjút készíthessek vele. Írásos anyagot nem sokat lehetett találni és főleg nehéz volt hozzá jutnom Finnországból. Szerencsére a férjem Kővári Imre magyar, és ő, illetve a családjának segítségével sikerült ellátogatnom a Magyar Rádióba. Az archívum felvételei nagyon értékesek. Különös élmény volt, hogy olyan felvételeket is meghallgattam, ahol Hidas nyilatkozott, ezáltal sokkal közelebb kerültem hozzá. Később Marosi László karmester úrtól is sok érdekes történetet hallottam Hidasról, amelyek biztosan nem találhatóak meg semmilyen archívumban.

Segített még: Reiner Hobe német harsonás és karmester, aki Hidasról írta diplomamunkáját, Ben Cruiming, aki a hollandiai Stormworksnál Hidas műveinek volt a kiadója, illetve Bieliczkyné Buzás Éva, aki a Magyar Rádió zenetörténetének jó ismerője. Mások mellett ők hárman nagyban sarkantyúzták a munkámat.

 

*Utóirat: Eeva Saarela valóban megírta a szakdolgozatát, de sajnos nem fordította le magyarra.

 

 

 

Feliratkozás a hírlevelünkre