Emlékezzünk Harmat Artúr egyházzenészre

Szent vagy Uram

Hangversenyen Kodály Zoltán és Harmat Artúr_

Hangverseny a Zeneakadémia kistermében.
Az első sorban ül Kodály Zoltán és Harmat Artúr.

Harmat Artúr könyv borító

BIELICZKYNÉ BUZÁS ÉVA

Emlékezzünk Harmat Artúr egyházzenészre

 (1885. június 27. Nyitrabajna – 1962. április 20. Budapest)

  1. június 27-én van Harmat Artúr születésének 131. évfordulója, akit kiváló zeneszerzőként, karnagyként, tanárként és a magyar egyházzene megreformálásának „atyjaként” tiszteltek.

A Szlovákiához tartozó Nyitrából telepedett át Budapestre, és itt élt haláláig.

A Zeneakadémián tanári, majd zeneszerzői diplomát kapott. 1922-től 1956-ig a Belvárosi Főplébánia templom, majd a Szent István Bazilika kórusának karnagya volt. 1926-ban a Zeneakadémián megszervezte az Egyházzenei Tanszakot. Zeneszerzőként főleg szertartáshoz kötött műveket: miséket, motettákat és egyéb kórusműveket komponált.

Harmat Artúr – Sík Sándor Szent Vagy, Uram! katolikus énektár (1931)

A kiadás célja az volt, hogy az egyházi énekek egységes dallammal és szöveggel jelenjenek meg. A zenei rész szerkesztését Harmat Artúr végezte. A szöveg gondozását pedig Sík Sándor költő, műfordító, a piarista rend tagja, a szegedi egyetem magyar irodalom tanára, az egyik legjelentősebb vallásos szellemű lírikusunk vállalta.

Munkájukba bekapcsolódott Kodály Zoltán is, aki a dallamok válogatásában, restaurálásában és az összeállítás végleges ellenőrzésében vett részt. A Bárdos Lajos és Kertész Gyula vezetésével 1931-ben megindult Magyar Kórus Kiadó első nagyobb kiadványa éppen a Szent Vagy, Uram! című népének tár volt. A nagy feltűnést keltett gyűjteménnyel kapcsolatosan sok vélemény került nyilvánosságra. Ezek közül két jeles egyház-zenész gondolatait idézem.

„A Harmat-Sík féle Szent Vagy, Uram! orgona- és énekkönyv nagy tudományos és kritikai felkészültséggel, magas művészi ízléssel és a templomi igények iránti gyakorlati érzékkel adja át a jelen kornak összes régebbi gyűjteményeinkből a legszebb és legszükségesebb énekeinket. A szövegeket tartalmi és magyar prozódiai szempontból kijavította s a dallamoknak komoly, művészi kíséretet adott.” (Werner Alajos)

„Harmat Artúr nevét országszerte ismertté igazán a Szent Vagy, Uram! Ősi és újabb egyházi énekkincsünk tára tette. Komponista, karnagy, pedagógia-irányító és szervező tevékenysége szellemi rangban bármennyire magasabb minősítést is érdemel, a falvak orgonáin is megszólaló új akkordok és a nyomukban felhangzó országosan egységes dallamok egy szerénységében is vasakaratú egyéniség nevével ismertették meg a magyar katolikus társadalmat.” (Rajeczky Benjámin)

Eucharisztia a zene történetében. Harmat Artúr előadása a rádióban (1937)

  1. augusztus 26-án hangzott el a Rádióban Harmat Artúr: Eucharisztia a zene történetében című előadása. A téma azért volt aktuális, mert 1937. május 17-én kezdődött Magyarországon a Szent év, amely két nagy eseményt készített elő: Szent István halálának 900. évfordulóját és a Budapesten megtartott Eucharisztikus Kongresszust. A műsorújságban megjelent rövidítve, így néhány részletet idézhetek belőle:

„Eucharisztia újabb szó a Rádióélet hasábjain. De meg kell tanulnunk, mert most jó egy évig igen sűrűn fogunk vele találkozni. Eucharisztia ma annyit jelent, mint Oltáriszentség.

A katolikus hit szerint maga Krisztus. Tehát a hívők hódolatának és imádásának közel két ezer év óta a legfőbb tárgya.

Az Eucharisztia és a zene kapcsolata az apostolok Utolsó vacsoráját követő himnusz éneklésével kezdődött. Azóta is folyton, évszázadokon keresztül kivette és ma is kiveszi részét a hódolatból. A műzenének történelmi kezdete úgyszólván kizárólag eucharisztikus zene. I. Gergely pápa énekiskolája kultuszt csinált az eucharisztikus zenéből. Ekkor fejlődött tökéletessé, széppé a Gergely pápáról elnevezett gregorián ének.

Aquinói Szent Tamás néhány csodásan szép Jézus-imádó költeménnyel ajándékozta meg a világot. Kapva kaptak ezeken a zeneszerzők: a XIV. és XV. század kompozíciói, az u. n. motetták nagy része ezekre a szövegekre készült.

Az újabb kor muzsikájának egyik legcsodálatosabb gyöngyszeme, a legimádkozóbb eucharisztikus motetta: Mozart Ave verumja. A legújabb kor nagy mesterei is számos remekműben hódoltak az eucharisztiának. A sor Wagner Parsifaljával, Bruckner vagy Liszt motettáival, és Kodály Pange linguajával nincs lezárva. Az eucharisztia végtelen sorú himnusz-áradatot indított el, amely zengeni fog, míg csak a kereszténység él e földön.”

Harmat Artúr a Magyar Rádióban (1955)

Harmat Artúr a Rádió indulásakor már neves karnagy volt és jó néhány alkalommal szerepelt a mikrofon előtt, először énekkarával, majd 1935 és 1955 között, mint zenetörténész-előadó is. Egyéniségéhez legközelebb Palestrina művészete állt, s ezt igyekezett mindenkivel megismertetni, még a rádión keresztül is.

A Rádióújságban 1955-ben megjelent interjúban Harmat Artúr így nyilatkozott:

„1921 és 1927 között voltam a híres Palestrina kórus karnagya, és a Rádió első adásaiban ezzel az énekkarral szerepeltem. Mivel egyik kedvelt témám a reneszánsz muzsikája, nem volt nehéz felismerni, hogy a Rádió ennek az ízlést nemesítő, pompás művészetnek népszerűsítője lehet. Ennek érdekében tartottam előadásokat a gregorianumról, Lassusról és Palestrináról.

Az elmúlt, 1955-ös évben pedig boldogan fogadtam a Rádióénekkar meghívását, hogy vendégkarnagyként Palestrina motettáit és madrigáljait tanulmányozzuk és adjuk elő.”

Harmat Artúr: Szép Ilonka – kantáta (1955)

Vörösmarty Mihálynak, a reformkor nagy költőjének kettős évfordulóját ünnepelte 1955-ben a magyar kulturális élet. 155 évvel korábban, 1800. december 1-jén született, és száz éve, 1855. november 19-én halt meg. E két dátum között rendezték meg a Vörösmarty-ünnepségeket. Az országos megemlékezésekhez a Rádió is csatlakozott, elsősorban az irodalmi osztály műsoraival. A zenei osztálynak is sikerült méltó módon megemlékezni a nagy magyar költőről: 1955. november 18án mutatták be Harmat Artúr Szép Ilonka című kantátáját. A rádióújságban a zeneszerző így vallott új művéről:

„A Szép Ilonka című kantátámat állami megrendelésre komponáltam. Már régen megkapott Vörösmarty Mihály költeményének szépsége, és amikor kantáta írásával bíztak meg, habozás nélkül ezt a témát választottam.

A kantátát a Magyar Rádió mutatta be, Gyurkovics Mária, Simándy József, Melis György, a Budapesti Kórus és a Rádiózenekar előadásában, Forrai Miklós vezényletével.”

A kantáta bemutatója nagy sikert aratott, még kulturális körökben is felfigyeltek rá és az akkor 70 éves Harmat Artúrt Erkel-díjjal tüntették ki, hivatkozva több évtizedes zeneszerzői és pedagógiai munkásságára is.

 

A Zeneakadémia koncertjein Harmat tanár úr, „Túri bácsi” jelenléte megszokott volt, még élete utolsó napjaiban is a tanári páholyból figyelte a fiatal muzsikusok és karnagyok szereplését.

Harmat Artúr, az egyházi zene szolgálatában eltöltött életét – a kereszténység gyásznapján, Nagypénteken fejezte be. Temetésén felcsendült egyik legszebb kórusműve, a

De profundis, amelynek üzenete: az élet szenvedéseit, küzdelmeit, türelemmel és emberséggel kell elviselni.

Harmat Artúr születésének 100-ik évfordulója alkalmából a Zeneműkiadó könyvet jelentetett meg, amelyben tanítványai idézték fel a gazdag életpályát.

(Harmat Artúr 1914-ben kötött házasságot Bieliczky Margit tanítónővel, aki nővére volt Bieliczky Bélának – a Hajdúszoboszlón élő apósomnak. A lányuk Maros Rudolfné Harmat Jerry többször meglátogatta nagybátyját, majd 1974-ben férjemmel Budapestre költöztünk, és attól kezdve barátságos rokoni kapcsolatot ápoltunk.)

Feliratkozás a hírlevelünkre