Halász Ferenc emlékezete

 

HALÁSZ FERENC EMLÉKEZETE

Készülődés az Emlékülésre, amely a Bocskai Rendezvényközpontban lesz

(2016. szeptember 16. (péntek) 16 óra)

 Bieliczkyné Buzás Éva:

Hosszú évtizedek után 2008-ban költöztem Budapestről, vissza Hajdúszoboszlóra, és

létrehoztam az Emlékszobát, ahova férjem Bieliczky Joó Sándor irodalmi hagyatékát és a magam zenetörténeti gyűjteményét elhelyeztem. De az Emlékszobát a dokumentumok, emlékek, könyvek mellett az emberek, a barátok teszik élővé. Felvettem a kapcsolatot hajdani gimnáziumi társaimmal és más ismerőssel, és 2011-ben létrehoztunk a Főnix Versmondó- és Népdalkört idősebbek és fiatalok részére. Havonta találkozunk, hogy a mindnyájunk által szeretett irodalomnak hódoljunk. Halász Ferenc alapító tagja és az egyik leglelkesebb résztvevője volt irodalmi délutánjainknak. Jelenléte mindig emlékezetes marad számunkra.

A gyerekekhez, fiatalokhoz minden szereplés után odament és véleményt mondott, néha dicséretet, máskor útbaigazítást.

Kiderült, hogy a latin-magyar szakos tanár úr milyen sok költeményt tud „fejből”idézni, és kitűnő ismerője a versek stílusának, formájának. Szükségét éreztük, hogy tudását rövid „előadásokban” ismertesse velünk. Öt ilyen „előadás” után gondoltam arra, hogy mindezt rögzítsük írásban is, legalább füzet formájában. Hadd maradjanak meg a „későbbi” irodalmi délutánok barátai számára is. Átadta előadásainak kéziratos vázlatát, de mivel a kiegészítő mondanivalót és a vers-idézeteket „fejből” mondta, ez megismételhetetlen. Sajnálom, hogy nem kapcsoltam be a magnetofont, amely mindent rögzített volna. De a VERSTANI ALAPISMERETEK című kis füzetnek ilyen rövidített formában is örülök.

Nekem azonban személy szerint is van köszönni valóm Halász Ferencnek.

Amikor férjem, Bieliczky Joó Sándor összegyűjtött verseiből és írásaiból akartam egy-egy válogatott kötetet összeállítani, akkor őt kértem meg, hogy a nagy munkában segítsen.

Ezt ő nagyon szívesen megtette. Három évig dolgoztunk szorgalmasan, amíg elkészültünk.

Ő írta a verses kötethez az Előszót, az írások könyvéhez pedig az Utószót. Felbecsülhetetlen értéke van számomra a „Váci Mihály és Bieliczky Joó Sándor költészetének közös vonásai” című tanulmányának. (Mindegyik megjelent a Szókimondóban.)

Ezekben az írásokban benne vannak Halász Ferenc nemes érzései, irodalom iránti szeretete és elkötelezettsége is.

Köszönöm Halász Ferencnek, hogy megosztotta velem és velünk „szellemi kincseit”.

Végezetül Áprily Lajos: Vadlúd voltam című szép versét idézem, talán a természetszerető Halász Ferenc tanár úrnak is tetszene.

 

Halász Ferenc a gyerekek közt 2015.06

 

Áprily Lajos: Vadlúd voltam 

Valamikor vaslúd voltam,

Vadludakkal vándoroltam.

Nagy tavakért lelkesültem,

Tengeren is átrepültem.

 

Őszi fényben és homályban,

Fel-feltámad régi vágyam:

Társaimmal útra kelni,

Fényt és felhőt úszva szelni.

 

Majd ha végem itt elérem,

Vadlúd-formám visszakérem.

Jó barátok, ismerősök,

Hogyha jönnek bíbor őszök,

Nézzetek fel majd az égre,

Égen úszó vadlúd-ékre,

S azt mondjátok eltűnődve:

Újra vadlúd lett belőle,

S most ott száll a V-seregben,

Hangja szól a fellegekben.

Feliratkozás a hírlevelünkre