Egri László verse

Kedves Éva!

Ezúton küldök az Emlékszoba Alapítvány honlapjára egy olyan tájverset, amely gyermekkorom színhelyéhez kötődik. A vers mellé csatoltam egy képet is, amit a költemény mellett fel lehetne tüntetni.

Köszönettel és üdvözlettel, Laci

 

 

EGRI LÁSZLÓ:

PETRI MEZŐ PORÁT SZÁNTOM…

 

Petri mező porát szántom

megfeszített testtel.

Kósza napfény vicsorog,

szökkenek a csenddel.

Arcom kóbor vízcsepp marja,

tikkadt fejem akác árnya

hűsen  betakarja.

Petri mező porát szántom,

emlék csorda éledez.

Itt pörgettem

napról-napra

csordogáló életem.

Apró szellő szökken

az árok menti sásban,

lomhán visz utamon

rég megfáradt lábam.

Petri mező porát szántom,

ismerős az érzés,

oly kellemes s jól eső

az újabb visszatérés.

 

(Pócspetri, 2015 nyara)

irinyi_foldrajz_pocspetri_03

Feliratkozás a hírlevelünkre