Horusitzky Zoltán emlékezete

Horusitzky Zoltán 1

 

A 75 éves Horusitzky Zoltán köszöntése (1978)

  1. július 8-án Horusitzky Zoltán zeneszerzőt 75. születésnapján köszöntötték barátai, tanítványai és pályatársai. Horusitzky a 20. századi magyar zeneszerzés jeles komponistája. Kodály zeneszerző-iskolájának kiemelkedő tehetségű, nagy műveltségű képviselője volt. Szerkesztette A zene c. folyóiratot, igazgatója volt a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolának, majd a Zeneakadémia tanáraként működött több mint két évtizeden át.

Zeneszerzőként főleg hangszeres műveket, valamint dalokat és kórusokat komponált, nem egyszer saját verseire. Báthory Zsigmond c. nemzeti-történeti operáját a Magyar Rádió mutatta be 1955-ben, ezt követte a németországi, majd a budapesti Operaház előadása.

A születésnapi köszöntőben Raics István többek között így fogalmazott: „Horusitzky Zoltán műveiben zúgnak a hegyek és zeng a természet. A 75. életéve küszöbére érkezett mester intenzíven benne él a természetben. Dömös páratlan szépségű hegyei közt, erdőbe épített nyaralója épp úgy együtt lélegzik a Dunával, a természettel, mint Budapesten Gellért-téri lakása. Hogy hol alkot szívesebben? Mindkét helyen megtalálja ihlető-inspiráló indítékait, mindkét helyen kitűnő zongora segíti, nem is annyira az alkotásban, mint inkább a nagy mesterekkel való társalgásban.”

A Dunakanyar szépsége ihlette A hegy c. zongoraszonáta alkotására, amelynek történetéről a zeneszerző így beszélt: „Dömösön vagy a nyaralóm, szemközt a Szentmihály heggyel. Egy festőművésznő panaszkodott nekem, hogy már évek óta próbálja ezt a hegyet megfesteni, de nem sikerül. Akkor tréfásan azt mondtam, hogy kihívom egy versenyre: én megkomponálom, ő pedig fesse le. Így született A hegy című zongoraszonáta.

A Dunakanyarból szinte kiugró hegy monumentalitását és a meredek sziklákat próbáltam zeneileg kifejezni. Petri Endre mutatta be a Rádióban, de külföldön én magam is többször előadtam. 1976-ban pedig a Versaillesban megrendezett nemzetközi Cziffra-zongoraverseny kötelező darabja volt. Ezt tartom művem legnagyobb sikerének. A kottakiadásban az ajánlás ezért szól Cziffra György zongoraművésznek.”

 

Elhunyt Horusitzky Zoltán zeneszerző (1985)

  1. április 25-én 82 éves korában elhunyt Horusitzky Zoltán zeneszerző, zongoraművész.

Tisztelői a nagyszerű muzsikusra, a humánus művészre és a természetkedvelő emberre emlékeztek. Vele kapcsolatban egy régi történet jut eszünkbe: 1925-ben a Zeneakadémia növendék-hangversenyén Kodály Zoltán 13 zeneszerző hallgatója mutatkozott be. A koncert után rosszindulatú kritika jelent meg a fiatal komponistákról. Kodály válaszában megvédte tanítványait és megjósolta, közülük kerülnek majd ki zenekultúránk újjáépítői.

E névsorban szerepelt Horusitzky Zoltán is. Tekintsük át, pályája során mit tett a Kodály által megálmodott zenekultúráért.

Horusitzky Zoltán 1927-től 1945-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára, majd igazgatója volt. 1946-tól 1968-ig – nyugdíjba vonulásáig – a Zeneakadémia zongora tanszakán tanított.

Közben 12 éven keresztül szerkesztette a Zene című folyóiratot, számos ismeretterjesztő és zenepolitikai cikket írt. Zongoraművészként is sikereket aratott (bár egy sérülés évekig akadályozta a gyakorlásban), saját műveinek előadása azonban újabb ösztönzést adott számára.

A Rádió archívuma őrzi játékát, hiszen több zongoraművét és dalainak kíséretét ő játszotta a felvételeken. Zeneszerzői munkásságát kantáták, zenekari- és versenyművek, 4 vonósnégyes, zongoradarabok és dalok jelzik. Mivel a versírást is művelte, néhány vokális kompozíciójának, például a Báthory Zsigmond című operájának szövegét maga írta. Ezt a történelmi operát – Romhányi József összekötőszövegével, keresztmetszet formájában a Magyar Rádió mutatta be 1955-ben. Nagyszerű előadók: többek között Szecsődy Irén, Tiszay Magda, Szabó Miklós és a Rádió zenei együttesei Polgár Tibor vezényletével sikerre vitték a darabot.

Később Németországban, majd 1960-ban a budapesti Operaházban is színpadra állították.

*

 

 

 

 

 

 

 

Feliratkozás a hírlevelünkre