VERS-SZÜRET

VERS-SZÜRET – a Főnix Versmondó- és Népdalkör klubfoglalkozása a Kulturális Központban
(2016. október 15)

 

Ahogy a költő írta: Itt van az ősz, itt van újra. Hagyományosan az ősz az iskolakezdés és a szüret, a betakarítás ideje. Mi azonban nem szőlőt szüreteltünk, hanem verseket. Ezért lett a műsorunk címe: VERS-SZÜRET.

Törekszünk arra, hogy a nagy magyar költők mellett szóhoz jussanak a ma még ismeretlenek is. Ez alkalommal Dr. Völgyi Ildikót és Szuhanics Albertet mutattuk be.

VÖLGYI ILDIKÓ Siófokon élő orvos, aki a beteggyógyítás mellett kutatja, figyeli az élet eseményeit és a folyton változó, színpompás természetet. Megfigyeléseiből szívhez szóló, vagy mulatságos versek születnek.

SZUHANICS ALBERT 1954-ben született Debrecenben és nyomdászként dolgozik az Alföldi Nyomdában. Ha valaki versírással kezd foglalkozni, akkor a család és az iskolai magyar tanárok jó hatása áll a háttérben. Albert így írt erről: „A versekkel már kis koromban találkoztam, mert nagymamám sokat írt, fel is olvasta a családnak, és az ismerősöknek. Így aztán, amikor iskolába kerültem már bennem volt a vers szeretete.

Nagyon jó magyar tanáraim voltak, élmény volt az irodalom órákon részt venni. Az irodalom- és művészet szeretete versírásban nyilvánult meg legjobban. Eddig több mint 1600 verset írtam: vannak gyermekeknek szóló és humoros verseim, valamint szerelmes- és romantikus költemények, de a történelem, a természet és az évszakok is nagy ihletők számomra.”

Műsorunkat három téma köré sorakoztattuk.

I./ ELKEZDŐDÖTT AZ ISKOLA. Völgyi Ildikó: A színek varázsa (Bieliczkyné)

Kovács Petra és Büdi Dani, a két kedves gyermek tavaly még óvodás volt, Borbély Marcsi óvónő hozta el hozzánk, ma pedig a Thököly iskola 1. osztályos tanulói.Öt verset mondtak el, nagyon ügyesen és játékosan. Köszönjük az édesanyáknak a betanítást! Kérésemre és a gyerekek lelkes ujjongására ők is felolvastak egy-egy verset.

p1000970_

Petőfi Sándor: Itt van az ősz (Bíró Zsuzsa – Petra édesanyja)

Zelk Zoltán: Levél (Dorcsinné Icus – Dani édesanyja)

Első nap az iskolában, Ősz (Hodosi Imréné Emike – a korábbi tanítónő saját verseit mondta) Mentovics Éva: A katicabogár álma, Őszi requiem (Vágóné Szabó Erzsébet – a Bocskai István Múzeum munkatársa lelkes versmondó)

II./ EMLÉKEZZÜNK HŐSEINKRE!

Az októberi nagy nemzeti események évfordulóiról is megemlékeztünk. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után 13 tábornokot Aradon végeztek ki. Mindnyájan emberfeletti bátorsággal viselték el az igazságtalan halált.

Ady Endre: Október 6. című versével emlékeztünk rájuk. (Bieliczkyné)

 

A másik forradalom és szabadságharc 1956. október 23-án kezdődött és november 4-én az orosz tankok bevonulásával ért tragikus véget. A 60. évforduló alkalmából felidéztük az akkori eseményeket. Bieliczky Joó Sándor néhány verse hangzott el, köztük azok is, amelyeket 1956-ban írt. 1956. november 17. – részlet, Remény, Márványba vésve,

Ősz a Vénkertben (Pál Ferencné Katika) Egy asszony az utcán, Szüreti kívánság (Majoros Petronella) Tőlük tanultam (Hodosiné Emike), Bánomkert (Bakó Antal).

Szuhanics Albert verse is a hazaszeretetről szól: Hol van Magyarország? (Bieliczkyné)

III./ Itt van az ősz, itt van újra!

“Az ősz a hangulatok kiapadhatatlan forrásaként hat az érzékeny lélekre, és minden olvasásra érdemes költőt megihletett, hogy néhány mélabús sorban megörökítse.” (Jane Austen) Szabó Csilla magyar-történelem szakos tanárnő – Babits Mihály és Tóth Árpád őszi hangulatú verseit mondta, Dóróné Katalin tanárnő – Szabó Lőrinc és Sajó Sándor versei után Tormay Cecile füveskönyvének részletével hívta fel a figyelmet a valamikori híres írónőre.

Majoros Petronella, a versmondás avatott ismerője – Wass Albert: Őszi hangulat című költeményét mondta el, majd Borbély Mária (Marcsi) óvónő versíró tehetségének gazdag repertoárjából szólalt meg néhány, mindnyájunk örömére.

Hogy az őszi, melankolikus gondolatok vidámmá változzanak, Bakó Antal – Petőfi Sándor: Szeget szeggel című versét szavalta nagy átéléssel, majd Katona László ének-, gitár- szájharmonika és füttyművész adta elő bravúrosan vers-megzenésítéseit. Végezetül közösen énekeltünk el néhány népdalt.

A műsor befejezése után nem akaródzott hazamenni. „Kupaktanács” alakult ki: ötletek, tervek sorjáztak a jövő számára. Jó érzés tudni, hogy Hajdúszoboszlón létalapja van a versmondás, az irodalom aktív művelésének. Köszönjük a lehetőséget a Kulturális Központnak!

 

ADY ENDRE: OKTÓBER  6.

 Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott – hősi áron –
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsúcsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.

 

SZUHANICS ALBERT: HOL VAN MAGYARORSZÁG?

 Hol van Magyarország? Tudjátok-e, hol van?
Ott van a népdalban, a kiérlelt borban,
őseink sírhantján, vérrel szerzett rögben,
szőke Tisza partján, fénylő Bodrog-közben.

Tokajnak vesszőin, ringó délibábban,
ízes szavainkban, kenyér illatában,
kelő nap fényében, hűs árny rejtekében,
jövendőnk ott fénylik gyermekünk szemében.

Hol van Magyarország? Európa testén,
annak is szívében, életet teremtvén.
Míg van magyar lélek, addig e szív dobog,
és e vén kontinens örökké élni fog!

Hol van Magyarország? Minden magyar szívben,
ünneplő lelkünkben, s a nemzeti színben.
Boldogságra lelünk az Isten tenyerén,
s jövőnk iránytűje: hit, becsület, remény!

Hol van Magyarország? Körülöttünk s bennünk,
mert amíg mi élünk, országot teremtünk.
De ha időnk lejárt, s mi nyugszunk a porban,
azzal is mutatjuk, Magyarország hol van!

Feliratkozás a hírlevelünkre