Főnix Versmondó kör “Adventi Csillagok” Karácsonyi ünnepéről

ADVENTI CSILLAGOK

  1. december 17-én a Főnix Versmondó- és Népdalkör ADVENTI CSILLAGOK címmel tartotta meg klubfoglalkozását a Kulturális Központban.

 

AZ ADVENTRŐL

Az advent előkészületi időt, várakozást jelent Karácsony ünnepe előtt.

“Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.” (Pilinszky János) “Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, hiszen azért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” (Márai Sándor)

A GYEREKEKRŐL

Ez alkalommal a gyerekeké, a Versmondó kör „utánpótlásáé” volt a főszerep. Van köztük óvodás és kisiskolás tanuló. Az Emlékszobában tartottuk a próbákat, ahová édesanyjuk kíséretével jöttek, többen a karon-ülő kistestvérükkel. Az azonos korú mamák szívesen találkoztak egymással (mint egy baba-mama klubban). A szereplők pedig csillogó szemekkel, vidám, lelkes hangulatban ismételgették az édesanyjuk segítségével megtanult verseket.

Egyetértek Majoros Petronella véleményével: „Ha már egészen kisgyermek kortól kapcsolatba kerül valaki a lírával, olvasójává, sőt előadójává válik, megszereti, akkor talán a későbbiekben is megmarad ez a vonzalom.”

Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson:

mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e?

Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép, de énekük csuda szép.” (Dsida Jenő)

KARÁCSONYI CSILLAGOZÁS

Első alkalommal próbáltunk kántáló műsort előadni. Beszereztünk, vagy elkészítettünk hozzá pásztorbotot, kucsmát, csengőt, csillagokat, angyal díszeket.

Volly István 1935-ben gyűjtötte össze a népi játékokat és a hozzájuk tartozó dallamokat.

Pál Ferencné Katika, a felkészítő tanárunk hozta el nekünk.

A Karácsonyi csillagozást választottuk bemutatásra. Katika soronként előmondta a régies szöveget, amire mindnyájan énekszóval válaszoltunk. Közben kinyílott a szívünk a szép adventi gondolatok befogadására.


A FELNŐTTEKRŐL

Bakó Antal az egyik „ősz hajú” társunk így vélekedett: „Nagyon örülök, hogy tagja lehetek a Versmondó körnek és részese a költemények előadásának. Mindnyájunk számára lelket nyugtató a versek és a zenék hallgatása.” A végeredmény: tizenkilenc szereplő 25 verset és 8 zeneszámot adott elő – mi így nyugtatjuk, ugyanakkor felemeljük a szereplők és hallgatók lelkét. Jelmondatunk lett: a versek szeretete tartson össze bennünket.

A VERSEKRŐL

Műsorunkat a SZERETET eszméje köré csoportosítottuk.

A beszámoló nem lehet olyan ihletett, mint a költeményekből szőtt áhítat és jókívánság, éppen ezért az est hangulatát néhány elhangzott vers részletével idézem.

Szép Tündérország támad föl szívemben / Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek, / Megszáll egy titkos, gyönyörű igézetIlyenkor decemberben.” (Juhász Gyula)

A költő az emberek vétkének tarja a háborúk által okozott szenvedéseket.

Az Úristen őriz engem / mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke / nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten: / az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban.” (Babits Mihály)

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek. (…)

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, / Hogy fölengednének az emberek!” (József Attila)

Egy erő hatná át / A nagy mindenséget, / Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: / Imádni az Istent / És egymást szeretni. Karácsonyi rege / Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra.” (Ady Endre)

A gyermekek tiszta lelke mentheti csak meg az emberiséget, hogy harc helyett a szeretet éltesse a világot.

Karácsony ünnepén az a kívánságom. / Legyen boldog mindenki ezen a világon. /  Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke, mint amilyen bent lakik az emberek szívébe.”(Pálfalvi Nándor)

Kívánjuk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény, amely segít megőrizni – a gyermekek szívében a hit, remény, szeretet, és a béke lángját.

 

PÁL APOSTOL: A SZERETET HIMNUSZA

(A Korinthusiakhoz írt 1. levél, 13. fejezet)

Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkot és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt, vessem oda testemet, hogy elégessenek, de az áldozat mit sem ér, ha szeretet nincs bennem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik. Nem tapintatlan, nem keresi a maga hasznát, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Tudásunk most még csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is.

Mikor azonban eljön a beteljesedés, véget ér az, ami töredékes. Ma még csak tükörben homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy engem is megismert Isten. Addig megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük legnagyobb a SZERETET. Törekedjetek a szeretetre.

(Pál apostol (kb. 5 – 67.) a tizenharmadik apostol, a korai kereszténység jelentős alakja.)

Feliratkozás a hírlevelünkre