Wass Albert felolvasó maraton Hajdúszoboszlón

Wass maratona Múzeumban 2

 

Wass maraton a Múzeumban Wass maraton a Múzeumban3

 

Dr. KOVÁCS BÉLÁNÉ
olvasóköri elnök 

  1. évben is csatlakozott Hajdúszoboszló az országos felhíváshoz. A tizedik alkalommal megrendezett Wass Albert felolvasó maratonon városunk harmadik alkalommal vett részt, három civil szervezet közös rendezésében. A Hajdúszoboszlói Polgári Olvasókör, a Magyarok Szövetsége Hajdúszoboszlói Szervezete, és a Főnix Versmondó- és Népdalkör tagjai február 17-én, pénteken, 16-18 óráig és másnap, szombaton 10-14 óráig, harmadik alkalommal is a Bocskai István Múzeumban gyűltek össze, hogy tisztelegjenek a nagy író munkássága előtt.

A rendezvényre külső jelentkezőket is vártak a szervezők, hirdetés jelent meg a reklámújságban, amelyre felolvasók és hallgatók is jelentkeztek. Szombat délután 16-18 óráig a Kulturális Központban Wass Albert varázs címmel a Főnix Versmondó- és Népdalkör önálló műsorára került sor. Így igazi irodalmi ünneppé vált ez a hétvége, úgy, mint a korábbi években is.

Wass Albert 2017 011

Pénteken este a magyar és a székely himnusz eléneklése után, az országos szervező üdvözletének felolvasásával kezdődött a színes program 60 helyszínen szerte az országban, és a határon túl is. Hajdúszoboszlón elsősorban Wass Albert műveiből hallhattunk részleteket, de Tamási Áron, Farkas Árpád, Bieliczky Joó Sándor, Bán Imre írásaiból is idéztek a felolvasók. Több mint 12 vers, hét novella, 10 regényrészlet, két népdal, egy operett részlet hangzott el.

Wass Albert 2017 008
A Hazajáró tévésorozat Kelemen havasok című részének levetítése személyes közelbe hozta Wass Albert szülőföldjének csodálatos vidékét, és legnépszerűbb könyvének A funtineli boszorkány című regénynek a helyszínét. A múzeumban a Szózat eléneklésével ért véget a program.

Az olvasókör tagjai szeretetvendégséggel jutalmazták a résztvevőket.

Wass Albert 2017 001

 

BIELICZKYNÉ BUZÁS ÉVA

  1. február 18-án a Főnix Versmondó- és Népdalkör „Wass Albert varázscímmel felolvasást tartott a Kulturális Központban, csatlakozva a Bocskai István Múzeumban tartott rendezvényhez.

Mi a felolvasás különleges formáját választottuk, azzal, hogy a műsor elején kicsinyeknek szánt mesejátékot mutattunk be, kis iskolások és édesanyjuk részvételével. Wass Albertnek hat gyermeke született, (akik közül egy hároméves korában meghalt), de az öt fia számára csodálatos meséket és mondákat írt. Ezek közül választottuk a Tavaszébresztő kis cinegéről szóló mesejátékot bemutatásra. A februári hideg időben az iskolások játékos kedvvel mondták el a tavaszváró, szép mesét, az őket nagy tetszéssel hallgató szülők, nagyszülők és ismerősök előtt.

Előadás a KK 9_05

 

Előadás a KK 9_11

 

A Versmondó körünk felnőtt, idősebb tagjai pedig a magyar történelem tragikus eseményeiről, az élet nagy kérdéseiről és a természet szépségeiről szóló verseket olvasták fel, amelyek nemcsak az előadók, hanem a hallgatók számára is felemelő élményt nyújtottak.

Előadás a KK 9_12

Ezen a délutánon 5 gyermek és 12 felnőtt közreműködésével hangzott el a mesejáték, valamint 20 vers, novella, és regény részlet. A műsor kiegészítéseként pedig 9 zeneszámot (főleg erdélyi dalokat) szólaltattunk meg, melyek közül érdemes kiemelni Wass Albert Záróvers és Házsongárdi temetőben című – megdöbbentően szép – verseit Katona László megzenésítésében és előadásában.

 

Előadás a KK 9_17

A felolvasás célja az, hogy a nagy magyar író-költő irodalmi hagyatékát minél többen és minél jobban megismerhessék. Az utóbbi időben A funtineli boszorkány, a Kard és kasza, és az Adjátok vissza a hegyeimet című regényei már a legnépszerűbbek közé tartoznak.

Előadás a KK 9_01

De érdemes nagy figyelmet szentelni a verseire is. Hozzám különösen közel állnak az idézetek, bölcsességek, az úgy nevezett citátumok, (Amelyek az interneten témák szerint csoportosítva is megtalálhatók.)

Előadás a KK 9_15

Íme néhány,Wass Albert bölcs gondolatai közül:

„Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszál gyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszál gyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál elpusztul ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet. Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.”

Előadás a KK 9_06

„A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint, s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem.”

„Minden embernek kell, hogy legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán – mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, hogy legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be. Minden embernek kell, hogy legyen egy feladata, egy titkos küldetése, amely Istentől való.”

„Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örülj annak, ami ma van.”

Wass Albert elvesztette a hazáját, családi birtokát, otthonát, de megmaradt neki a SZÓ ereje, az volt számára a „Láthatatlan lobogó”!

WASS ALBERT: A LÁTHATATLAN LOBOGÓ 

Konok hűséggel hordozom

az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,

de fogom, viszem és megtartom!

S fogcsikorgatva hirdetem:

nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.

Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:

a láthatatlan lobogó!

Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.

Magasra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!

Vad dühvel és őrült örömmel!

És mentem, mindenek által,

íntépő, végső akarással!

Dúlt otthonom rég összedőlt.

Kifordult alólam a föld.

Társaimat ár elsodorta.

Mögöttem ég a poklok pokla.

Előttem vad sziklák merednek.

De nekivágok a meredeknek!

Mert élek még! Ha törten is,

ha vérben is, ha görcsben is,

még ha utolsó is vagyok,

kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végig harcolom

s a lobogót megmarkolom!

Megmarkolom és nem hagyom,

ha le is szakad a két karom,

ha két lábam térdig kopik:

de feljutok a csúcsokig!

S utolsó jussomat, a Szót,

ezt a szent, tépett lobogót

kitűzöm fent az ormokon

s a csillagoknak meglobogtatom!

Előadás a KK 9_08

 

 

 

 

Feliratkozás a hírlevelünkre