Alföld-est a Kulturális Központban

 

ELŐZMÉNYEK

  1. június 1-től kezdve működik az EMLÉKSZOBA ALAPÍTVÁNY – a zene és a költészet ápolásáért. Az alapítvány céljai között szerepel: az irodalmi és zenei élet fellendülésének elősegítése Hajdúszoboszlón. E célok jelentős megvalósítója a Főnix Versmondó- és Népdalkör. Hogyan? Autós szabály szerint: látni és láttatni.

Meglátni azokat a csoportokat, amelyeknek hozzánk hasonló elképzelései vannak. Velük összefogva, erőinket egyesítve készíthetünk kulturális összeállítást. A Hajdúszoboszlói Polgári Olvasókörrel évek óra együtt veszünk részt a Wass Albert felolvasáson. (Legutóbb 2017. február.17, 18-án). Az idei Költészet Napján (április 11-én) a Kulturális Központban a Bárdos Lajos Városi és Pedagógus énekkarral adtunk emlékezetes közös műsort. Másnap szűkebb körben, (az Emlékszobában) a Nyugdíjas Pedagógus klub versszerető tagjaival ünnepeltük ugyanezt. Időnként egy-egy költőt, előadóművészt is meghívunk, hogy összeállításunk gazdagabb és változatosabb legyen. Köszönetet mondunk a Kulturális Központ vezetőinek, hogy lehetőséget, helyet biztosítanak számunkra a bemutatkozásra (hogy minél többen lássanak bennünket.)

ALFÖLD-EST

  1. május 27-én az Alföld című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat munkatársaival szerettünk volna találkozni. Meghívásunkat elfogadta Szirák Péter, a folyóirat főszerkesztője, valamint Fodor Péter és Áfra János szerkesztő. A bemutatkozó beszélgetés vezetését Papp András, a hajdúszoboszlói Szókimondó felelős szerkesztője vállalta.

Erre az irodalmi estre a Versmondó kör tagjaival már hetek óta készültünk: az Alföld folyóirat múlt évi lapszámaiból kiválasztottuk a hozzánk közel álló verseket, azokat megbeszéltük, egymás között többször is felolvastuk.

A műsort úgy terveztük, hogy az elején bevezetésként (behangolódásként) az ifjú versmondók szerepeltek. Egyik kedvencünk Kovács Petra 1. osztályos tanuló, aki vidám lelkületű kislány. Kerestem egy neki való verset. Rátaláltam Turbuly Lilla: Szappan, szivacs című versikéjére, amely rövid szavakkal fejezi ki a reggeli mosakodást, abból az időből, amikor még lavórban történt a mosakodás.

Kovács Petra osztálytársa és a vidámságban kedves pajtása Büdi Dani. Lackfi János sok gyermekverse közül az Asztali tikitaki címűt azért választottuk, mert Daninak van egy kis öccse, és ha rá gondolunk, könnyű elképzelni a szóban forgó labdajátékot.

20170527_171100

Folytattuk Lackfi János verseit: Isten-keresgélő és Hasbeszéd című költeményeit Gyökeres Emese, a Hőgyes gimnázium 11. osztályos tanulója olvasta fel.

Gyökeres Emese még új tag a Versmondó körben, de máris kiderült, hogy nemcsak szereti a költészetet, hanem maga is ír verseket. Az ifjúságnak van egy „slam poetry”-nek

nevezett újfajta költészete, amelyet bárhol elő lehet adni, leginkább élőben hatásos, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják.

Emese versének címe: A fiatalOK. A szó végén az OK, nagybetűvel van írva, talán okét, jelent, tehát rendben van. Érdeklődéssel hallgattuk, nemcsak mi, hanem Áfra János szerkesztő is, aki rendszeresen részt vesz Debrecenben a Slam Poetry műsorok szervezésében, vagy verseny esetében a zsűrizésben. Most legalább felfigyelt arra, hogy a mi városunkban is van ilyen érdeklődés.

A következő „ifjú” tagunk Radics Péter, aki hajdúszoboszlói lakos, és a Szegedi Egyetem

magyar-történelem szakos hallgatója. Most éppen két nehéz vizsga (szigorlat) között csatlakozott hozzánk, hogy felolvassa Tornai József: Dal az imádatról és a lélekről, valamint Markó Béla: Élő arc című verseit.

 

A fiataloknak való versek után kezdtük el műsorunk fő témáját, amelynek ezt a címet adtuk: IRODALMÁROK KÖZELEBBRŐL!

A hosszú, tartalmas bemutatkozás és a szerkesztőket foglalkoztató gondolatok megfogalmazása hosszú oldalakat töltene meg. Most csak az összefoglalásra szorítkozom.

Papp András bemutatta vendégeinket. Szirák Péter az Alföld folyóirat főszerkesztője,

Fodor Péter a tanulmányi rovatot, Áfra János pedig az irodalmi rovatot szerkeszti. Két szerkesztő nem volt jelen: Lapis József, aki a lapszemlét és a kritikai rovatot szerkeszti,

valamint Herczeg Ákos, aki tördelő szerkesztő, de interjúkat és más írásokat is közöl a folyóiratban. Íme, a részletesebb bemutatás:

 

Szirák Péter 1966-ban Debrecenben született. 1991-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakán. 2009-ben megalapította és azóta vezeti a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékét. 1993 óta az Alföld szerkesztője. 2016. január 1. óta pedig a folyóirat főszerkesztője. Monográfiát írt Grendel Lajosról, Örkény Istvánról és Kertész Imréről.

 

Fodor Péter Püspökladányban született, ő is a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett, jelenleg egyetemi adjunktus. Az oktatói munka mellett 2003-tól az Alföld folyóirat tanulmány rovat szerkesztője. Kutatóként leginkább a sport és média, valamint újabban irodalom és sport, illetve a sport és film kapcsolatával, történetével foglalkozik.

 

Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben, ott érettségizett, majd a Debreceni Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett.

2010-ben indult KULTer.hu (kortárs kultúr-portál) alapító-főszerkesztője. 2011-től kezdve az Alföld munkatársa, 2015-től a szépirodalmi rovat gondozója. Eddig két verseskötete jelent meg: a Glaukóma és a Két akarat. Kultúraszervezői tevékenységet is folytat, rendszeresen nyit meg kiállításokat és kritikákat ír képzőművészeti szaklapoknak is.

 

AZ ALFÖLD FOLYÓIRATRÓL

Az írók részletesen beszéltek az Alföld folyóirat múltjáról, jelenéről és tervezett jövőjéről.

Szirák Péter elmondta, hogy az Alföld, 1954 óta jelenik meg, az Építsünk jogutódjaként.

A leghosszabb ideig Aczél Géza határozta meg a lap arculatát, 1978-tól, mint olvasószerkesztő, rovatvezető, majd főszerkesztő egészen 2015. december 31-ig.

  1. január 1-től vette át tőle a vezetést. Szeretné tovább képviselni az „Aczél korszakban” kialakult értékeket, ugyanakkor folyamatos megújuláson dolgoznak.

Eredetileg lokális lapnak indult, az 1970-es évek óta kapott országos jelentőséget.

A népszerű színes kiadványok mellett megtartották a hagyományos fekete-fehér oldalakat, és a nyomtatott változatot, mivel olvasóik nagy része szereti a könyvszerű lapot kézbe venni, jegyzetelni, aláhúzni. Ugyanakkor lehetőség van (a megjelenés után három hónappal),hogy online módon, az interneten is olvashassák, kutathassák a közreadott írásokat, verseket.

Újdonságnak számít az útirajz műfaj, és a tematikus számok szerkesztése (tavaly ősszel a gyermekirodalom, idén februárban pedig a pénz témája került középpontba).

Sőt, bemutatkozó találkozókra is elmennek a környező országok magyarlakta területeire. Legutóbb, május 13.-án Nagyváradon voltak.

Áfra János a szépirodalmi rovat szerkesztője megemlítette, hogy az egykor népszerű Debreceni Disputa kulturális-közéleti folyóirat sajnálatos megszűnésével, felduzzadt az Alföldnek küldött vers-kéziratok mennyisége. Több, mint tízszeres lenne az igény, a kiválasztható 25-30 oldalnyi anyaghoz képest, amely megjelenhet. Közben figyelni kell arra, hogy a neves, visszatérő szerzők mellett időnként ígéretes első közléseknek is jusson hely.

Az általa szerkesztett KULTer.hu is részben ezt a célt szolgálja. Itt található az Alföld online változata is.

 

AZ ALFÖLD FOLYÓIRAT EGYÉB TEVÉKENYSÉGE

A havonta megjelenő folyóirat szerkesztése, kiadása mellett mind a hárman foglakoznak az egyetemen oktatással, különösen az irodalmi érdeklődésű fiatalokkal. Debrecen legfontosabb kulturális rendezvényeit tervezik, szervezik: a Költészet Napját áprilisban, a Könyvünnepet júniusban, ősszel pedig a Debreceni Fesztivált. Ennek a három nagy eseménynek Szirák Péter a kurátora.

Az Alföld Stúdió 1971-óta működik, mint tehetséggondozó műhely. Oda jelentkeznek azok a fiatalok, – főleg egyetemisták – akiket közelebbről is érdekel az irodalom. Az Alföld Stúdióban a fiatal szépírók, kritikusok havonta találkoznak, és szakmai tanácsadásban részesülnek. Így gondoskodnak az utánpótlás neveléséről.

VERSMONDÓK – ÚJRA

A továbbiakban Versmondó körünk felnőtt tagjai olvastak fel az Alföldben 2016-ban megjelent versekből.

Takács Zsuzsa: A szürke ballonos, Oláh András: Selejtezés után (Szabó Csilla)

Tornai József, a 90 éves Kossuth-díjas költő versei első olvasásra is hatással voltak ránk,tőle hangzott el a legtöbb költemény.

Tornai József: Piros szoknyás emlék a fiatalságot, majd a Roncsként című költeménye az idős kort fejezi ki. Előadta Bakó Antal.

Tornai József: Csak az ember (Dr. Kovács Andrásné Kurucz Rozika)

Vagyunk néhányan idősek is a Versmondó körben, de 90 éves nincs. T. Kiss Endre azonban vállalkozott arra, hogy átérzi az idős ember életérzéseit Tornai József: Hej, az öregség „költészete” című versének előadásával. Benkő Attila: Egy közeli uszodában (T.Kiss Endre)

Az idős kor és a magányosság érzése összetartoznak. Engem Petőcz András három részes gondolatmenete fogott meg, amely a költő és macskája elképzelt történetében a lassú leépülést és a magányos haldoklást fejezi ki megrendítő módon. A macska a teraszon,A macska és a költő, A macska távozása (Bieliczkyné Buzás Éva)

Szabó T. Anna, az 1972-ben Kolozsváron született költő verseit is szívesen választottuk.

Szabó T. Anna: A vér dala (Dóróné Balázs Katalin)

Versmondó körünk egyik tagja Borbély Mária, ismertebben Marcsi, akinek lelke költészetből lett összegyúrva. Szabó T. Anna két versét: A belső mosolyt, és a Róka címűt nyújtottam át neki, hogy olvassa fel. Azonnal közösséget talált a költőnővel. Másnap reggel a Facebookon már ott volt az a verse, amely a hangulat ihletéből született. Íme az ő költeménye:

Alföld Est KK-ban 2017.05.27. 046

Borbély Mária (Marcsi): Kis vörös

 A minap találkoztam önmagammal
egy ravasz róka képibe’,
vörös bundásan, nagy zöld szemekkel,
hamiskás mosollyal bújt ide.
Nem tudom ki volt előbb,
ő volt-e vagy én,
vajon melyikünk látott hamarabb
napvilágot e földtekén.
Vagy mindig is itt volt,
s csak arra várt nagyon,
hogy előbújhasson egy
tavaszi csöndes alkonyon.
Megszelídítem úgy döntöttem én,
akár ő volt hamarabb s csak aztán lettem én,
vörös bundával, nagy zöld szemekkel,
hamiskás mosollyal szája szegletén.

(2017-04-29)

 

VÉLEMÉNYEK

Tanulságos volt meghallgatni a helyszínen elmondott, vagy később leírt véleményeket.

Íme néhány:

Bakó Antal - Bieliczky Joó Sándor és Petőfi Sándor verseit mondta el.

Bakó Antal: 50 éve érettségiztem a hajdúböszörményi Bocskai Gimnáziumban. Székelyhidi Ágoston tanította a magyar nyelv- és irodalmat, aki már ekkor megismertette velünk az Alföld irodalmi lapot és olvasására biztatott. Tanárunk szeretette meg velünk az irodalom, a költészet tiszteletét és olvashattunk kortárs költők verseit már akkor is. A vers szeretete azóta is él bennem. Köszönet a mai szerkesztőknek, hogy olvashattuk-felolvashattuk a 2016-ban megjelent kortárs költők verseit.

 

Dóróné Balázs Katalin: Hozzászólásom oka a következő miatt volt. Szép és lélekemelő emlékek jöttek elő a fiatalkori versmondó versenyeken való részvételemmel kapcsolatban. Nagy megyei versenyek felhívása a kortárs költők verseiről szóltak. Ekkor találkoztam az Alföld-del, verseket keresgélve, és megszerettem a lapot. Ma, amikor alig van versmondó, verstolmácsoló ember, talán érdemes lenne a laphoz kötődően egy hagyományteremtő “alföldi” versmondó versenyt hirdetni 6-99 évig. Erre volt negatív példa számomra a Nemzeti vers verseny döntőjének helyszíne, a Nemzeti Színház, mert a vers tartalmát és tolmácsolóját nem az értek szintjén kezelték, és nem kapott megfelelő publikálást sem. Az Alföld egy régi-új értéket teremthetne, a vers és prózamondó verseny szervezésével, amiben örömmel részt vállalnék.

Alföld Est KK-ban 2017.05.27. 044

Losonczi Etelka: Bevallom önkritikusan, nem vagyok rendszeres olvasója az Alföld folyóiratnak, ezért amikor tudomást szereztem az eseményről, megörültem, és rögtön bejegyeztem a naptáramba, mert szerettem volna bepillantást nyerni a szerkesztőség munkájába, s találkozni a munkatársaival. Ahogy beléptem a Kulturális Központ előcsarnokába, azonnal a meghívott vendégeket láthattam, amint Papp András íróval, a Szókimondó felelős szerkesztőjével beszélgettek. Aztán gyülekeztek a Versmondó kör tagjai, a legifjabb tagok szüleikkel, hozzátartozóikkal; és a további irodalom iránt érdeklődők.

Az irányított, mégis kötetlen beszélgetés során megismerhettük dióhéjban az Alföld folyóirat múltját, jelenét, s a szerkesztőség jövőbeli elgondolásait – nagyon felkészült és szimpatikus szakemberek előadásában.

Ezt követően a Versmondó kör tagjai a folyóirat tavalyi számaiból válogatott versek szavalásával kedveskedtek a közönségnek. Nagy érdeklődéssel és néha kissé megilletődve hallgattam a versmondókat, akik között volt kisiskolás, középiskolás, egyetemista, dolgozók és nyugdíjasok, s akik maguk is írnak verseket, és most bemutattak egyet-egyet.Köszönöm a szervezőknek, a közreműködőknek ezt a nagyon tartalmas, tanulságos, élményekben bővelkedő alkalmat.

Majoros Csaba, a Közgazdasági Szakközépiskola magyar tanára:

Bevallom, nem vagyok előfizetője, rendszeres olvasója az Alföldnek, a folyóirat mostani szerkesztője volt (jó tíz éve) egyetemi tanárom, az Alföld köré szervezett találkozóra is ez a személyes ok vezetett. Ez a személyessség pedig végig meghatározta a délután hangulatát. Gyakran találkozunk azzal a korholással, hogy ha a mai, élő irodalom vissza akarja szerezni az olvasókat, akkor muszáj engednie. De miből? Ez a kötetlen beszélgetés egy másik utat mutatott: a szövegnek nem minőségében, hanem fizikailag kell lejjebb ereszkednie, közelebb jönnie az olvasóhoz. Legyen arca – mondjuk – egy gyerekversnek, vagy egy öregedésről szóló vallomásnak, magának a szövegnek. Vagy legyen hangja egy folyóiratnak (mikrofon nélkül is). Jó élmény volt az irodalmat élőben látni, hallani. Mint ahogy olvasni is.”

*

Végül megköszöntük az érdekes beszélgetést, az Alföld munkatársai pedig a résztvevőket megajándékozták a nekünk hozott májusi, vagy régebbi lapszámokkal.
Köszönjük ezt is, és a megjelenésüket is. Jöjjenek el máskor is!

 

Másnap reggel Szirák Péter ezt írta a Facebookon:

„Tegnap Hajdúszoboszlón jártunk Alföld-esten. Nem csak hogy szép számmal megjelentek az irodalombarátok, de az is kellemes meglepetés volt, hogy a Főnix Versmondó Kör tagjai műsorral kedveskedtek nekünk: a tavalyi évfolyam verseiből hallhattunk válogatást. Minden korosztály képviseltette magát, a legifjabb szavaló hét éves volt, a legidősebb nyolcvan esztendős. Verset olvasott az egyetemista fiú és a gimnazista lány is, utóbbi saját slamjét is előadta. Szerkesztőtársaimmal – Áfra Jánossal és Fodor Péterrel – egész egyszerűen meghatódtunk. Manapság ritkán tapasztalni a költészet eme mélységes tiszteletét és mégis magától értetődő élvezetét, amit vendéglátóink sugároztak magukból. Találkoztunk olyan olvasónkkal is, aki immár ötven éve forgatja a lapot. A szoboszlói irodalombarátok meggyőztek bennünket arról, hogy érdemes szerkeszteni. Köszönet a Versmondó Kör spiritus rectorának, Bieliczkyné Buzás Évának, aki megszerkesztette és konferálta a műsort, s aki egyébként is éltető szelleme a szoboszlói irodalmi életnek! Köszönet Papp Andrásnak, aki moderálta a beszélgetést! Köszönet mindenkinek, aki eljött! Szép este volt: amolyan szerkesztők álma!”

 

 

TORNAI JÓZSEF: DAL AZ IMÁDATRÓL ÉS A LÉLEKRŐL

 

Míg valakit nem imád,

nem támad föl lelkem,

nem is lehet mostohább

bálványtól vesztetten.

 

Megélek magamban is,

nem tudtam a titkot:

hogy akiben nincsen istenkép,

az csak mormog.

 

Isten-képe kozmosznak

vagy egy másik lénynek:

szerelemnél nincs hosszabb,

fénylőbb földi ének.

 

Imádat az imádat:

valakit csodálva

lettem asszonynak, lánynak

erdőgyújtó lángja.

 

Ki tudja ezt a titkot?

Benne él s nem érzi,

hogy amitől ég, boldog,

lélekként tetézi.

 

 

 

SZABÓ T. ANNA: A BELSŐ MOSOLY

 

A belső mosoly nem beszél,

csak szavak nélkül simogat,

biztat, melegít, benned él,

szívdobogással támogat,

 

a belső mosoly jó meleg,

jut másnak is, sosem fogy el,

mindvégig ott marad veled,

amíg lélegzel, nem hagy el,

 

a belső mosoly ellazít,

végigvezet az életen,

minden kötelet elszakít,

ha fojtogat a félelem,

 

a belső mosoly megsegít,

átölel, nem vagy egymagad –

felsugárzik az arcodon:

már bentről melegít a Nap.

 

 

SZABÓ T. ANNA: RÓKA

 

Rókát fogtam, nem ereszt el,

figyel orral, figyel szemmel,

füle hegyes, foga éles,

forró róka, vörös, éhes,

 

minden sejtje lüktet, lángol,

rám néz ki a lángolásból,

pillantása, mint a mágnes,

ahogy delejezve rám les,

 

állattá bűvölne engem,

hogy a csapdát elfelejtsem,

én az állat, ő az ember,

forró mágnes, magma-szemmel,

 

embert fogott, nem eresztem,

én fogom őt, ő fog engem,

bűvöletben néz és nézem,

nem enged el, ezért én sem,

 

ketten tartjuk a reteszt –

rókát fogtam, nem ereszt.

 

(Az idézett versek az Alföld 2016. évi számaiban jelentek meg.)

 

 

Fotók : Pappné Noémi és Bakó Antal

Feliratkozás a hírlevelünkre