Megjelent a Polikróm folyóirat nyári lapszáma (2017/1).

Megjelent a Polikróm folyóirat nyári lapszáma (2017/1).

Ide kattintva olvasható: http:// polikrom.p8.hu/szamaink.html

 

Részlet a folyóiratból: Egri László főszerkesztő üzenete, Gyökeres Emese (a Főnix Versmondó körünk új tagja) bemutatkozása és két verse

 

SZERKESZTŐSÉGI ÜZENET

Közösségi-művészeti folyóiratunk 2013 év elején indult. Mivel a publikálások témaköreit nem kívánjuk egy bizonyos tartalmi struktúrára korlátozni, ezért kapta lapunk a Polikróm (magyarul: sokszínű) elnevezést. Olyan modern szócsőként kívánunk funkcionálni a XXI. században, ahol minden érdeklődő megtalálhatja a számára legfontosabb művészi értékeket. Célunk, hogy olyan aktív közösséget hozzunk létre, ahol sokszínű alkotások összessége alakítja ki a lap egyedi arculatát. Teret kívánunk biztosítani annak, hogy változatos témákról szólaltassunk meg tehetséges, művészi érdeklődéssel rendelkező diákokat, fiatal szerzőket, akik úgy érzik szívesen tennék közzé színvonalas alkotásaikat.

 

BEMUTATKOZÓ

Gyökeres Emese vagyok, a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium és Szakgimnázium 17éves tanulója. Sok szabadidős tevékenységem mellett-mint pl. a labdarúgás, kézilabda, vagy épp a természetben való bolyongás-teret kapott életemben a versírás is. Kisiskolás koromban kezdtem el, s akkor íródott meg legelső versem habár azok az alkotások tükrözik, hogy egy kislány kezével íratott meg, mégis nagy jelentősége volt, hiszen akkor döntöttem el, hogy én ezt szeretem csinálni, van is hozzá egy kis érzékem és hogy boldoggá tesz. Később dalszövegírással kezdtem el komolyabban foglalkozni, de hangom hiányában azzal kevésbé foglalkozom manapság. Azóta főleg a versekre fektetem a hangsúlyt. Sokan nem hisznek a költészetben s abban, hogy egyszer nekem is lehet egy kötetem, de vannak akik nap mint nap támogatnak, elhitetik velem, hogy igenis elérem a célom, csak küzdjek és sokszor nyerek belőlük ihletet. Én pedig írni fogok mindaddig, míg ki nem fogy lelkemből az ihlet.

 

Gyökeres Emese: Még nem…

Még nem lehet az, hogy a fájdalom átjárjon.

Hogy ennyi baj után is csak a vihar várjon.

Szeretném látni a köd mögött rejlő eget,

Szeretném látni, ahogy reám lenevet.

 

Mert oly sok viszályt átlépve, mint a szárnya vesztett madár,

Zuhanni kezdek egyre jobban s már messze a határ.

Még nem hiszek abban, hogy nekem ez a sorsom.

Még nem hagyhatom, hogy egy rossz szó bármit is elrontson.

 

Még nem akarom hallani,hogy ennyi volt, vége.

Még nem lehet így, hiszen annyit küzdöttem érte.

S, mint földre hullott levél, most hever lelkem magányban,

Mint idegen, ki nem leli helyét a világban.

 

Behunyom szemem s engedem szívemet szállni,

Még nem, még nem akarok ettől az érzéstől megválni.

Hisz annyi átsírt éjjel mit ért volna el,

Ha őszinte kérdésemre senki nem felel.

 

E kérdés bennem örökre megmarad;

“Miért nem tudod elfogadni önmagad?”

Hiszem, hogy egyszer majd láthatom a napsugarat,

Mely, mint rivaldafény világítja be utamat.

 

Addig is maradok reménye vesztett utazó,

De már hiszem, hogy mindezt megváltoztatni elég egy szó.

 

Gyökeres Emese: Az élet hullámain

Látni a jót, megfogni, érezni,

Olykor ezer sebből vérezni.

Feledtetni bánatot, kötözni sebeket,

Elűzni a bút, törölni a könnyeket.

Háborúba menni, csatákat elbukni,

Kiállni magunkért s néha elfutni.

Védtelenné válni, majd védelmezővé,

Pártfogoltunk erejétől dermedni kővé.

Szerelmesnek lenni, lelkekben csalódni,

Dönteni, melyik a hamis, melyik a valódi.

Szeretet mámorától lerészegedni,

Adni ha van, ha nincs akkor kérni.

Rettegni mindentől és semmitől se félni,

Feladni a hitet s a legjobbat remélni.

Hazudni dolgokról, őszintének lenni,

Titkolni mások előtt s mindent elmesélni.

Elbújni a világ elől és megmutatkozni.

Mindennel foglalkozni, rémesen unatkozni.

Küzdeni, harcolni, félvállról venni,

Bántani, sebezni, boldoggá tenni.

Kiállni barátért, majd hátba döfni,

Ellenségekkel szoros békét kötni.

Bátornak lenni, erőtlenné válni.

Padlót fogni s olykor a föld felett szállni.

Némán állni, majd néha felszólalni,

De mindenekelőtt élni s csak azután meghalni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feliratkozás a hírlevelünkre