REFORMÁCIÓ a költészet szavaival

2017. október 31-én a Főnix Versmondó- és Népdalkör a Reformáció 500. évfordulójára emlékezett a Kulturális Központ Zenetermében. Érezni lehetett, hogy a szép számú közönség lelki feltöltődésre vágyik. Felidéztük a Reformáció történetét és utóhatását, elhangoztak a természet szépségéről – mint a jó Isten alkotásáról szóló költemények, főleg a kisiskolások előadásában. Ezután a magyar költők gyönyörű „Istenes” verseit szólaltattuk meg, amelyeket érdemes gyakran elővenni, olvasni, vagy hallgatni, hogy a lelkünk megtisztuljon és megnyugodjon általuk. Íme a műsor:

Vajtai Zsuzsa: Szeptember (Kovács Petra), Juhász Magda: De jó lenne (Büdi Dani) Benedek Elek: Reggeli dal (Petra és Dani, a Thököly iskola 2. o. tanulói) József Attila: Istenem + Kiss Benedek: De jó menni (Görög Benedek, a Gönczy iskola 4. o. tanulója), Benedek Elek: Szeresd a fát (Veres Zsuzsa) Tavaszi szél – furulyaszóló (Szirák Bianka, a Bárdos iskola 3. o. tanulója)

Reformáció és a költészet (Bieliczkyné Buzás Éva)
Legenda Luther Mártonról (Szirákné Turi Andrea)
Luther Márton: Dal a Bibliáról (Dr. Kovács Andrásné Kurucz Rozika)

Erős vár a mi Istenünk (közös ének)            

 

Sajó Sándor: Magyar ének (Kiss Balázs, a Közgazdasági szakiskola 11. o. tanulója)) Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről (Csécsi Lajos, a Közgazdasági szakiskola 9. o. tanulója) Reményik Sándor: Templom és iskola (Majoros Petronella)

Szép Ernő: Imádság (Kiss Balázs)
Ady Endre: Karácsony (Dr. Kovács Andrásné Kurucz Rozika)
Babits Mihály: Az elbocsátott vad (Szabó Csilla)
Rónay György: Jelenlét (Csécsi Lajos)
Weöres Sándor: Kereszt-árnykép (Szabó Csilla)
József Attila: Az Isten itt állt mögöttem (Bakó Antal)
Ady Endre: Az Úr érkezése (Bakó Antal + Katona László ének, gitár)
József Attila: Naphimnusz (Szirákné Turi Andrea)
Hamvas Béla: Isten tenyerén (Bieliczkyné Buzás Éva)
Nagy László: Adjon az Isten (Csécsi Lajos)
Győzelmi ének – furulyaszóló (Szirák Bianka)
Egri László: Vallásos tematika Bieliczky Joó Sándor költészetében (részlet)
Sári Tamás versei.(a szerző, Kiss Balázs, Kovácsné Rozika, Bakó Antal, Szabó Csilla)

Ó én édes jó Istenem (Kiss Balázs és közös ének)

*

 

Egri László a Bocskai Szakképző iskola igazgató helyettese, tanára, egyben író, költő.

Több tanulmányt írt már Bieliczky Joó Sándor verseiről. A mostani témánkhoz illett az egyik, amelynek részleteit Szirákné Turi Andrea olvasta fel.

 

EGRI LÁSZLÓ: VALLÁSOS TEMATIKA BIELICZKY JOÓ SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN

Balassi Bálint óta a magyar irodalomban fontos szerepet töltenek be az „Istenes” versek. A vallásos tematika intenzíven rányomta bélyegét többek között Ady Endre,

József Attila, Reményik Sándor és főleg a piarista Sík Sándor költészetére. Nem feltétlenül kell mélyen vallásos meggyőződésűnek lenni ahhoz, hogy egy művész termékeny legyen az Istenes költemények területén. A vallásos irodalom korán túllépett a líra keretein, főként a barokk korszak óta számos egyházi műfaj (prédikáció, példázat) képviseltette magát a hazai irodalomban.

Bieliczky Joó Sándor költészetében nem jellemzőek az Istenes versek. Ennek ellenére rengeteg valláshoz kötődő utalással, szimbólummal és élethelyzettel találkozhatunk a költő alkotásaiban. A markáns Isten-kép főként korai verseinek jellemző vonása. A fiatal lelkület aktív kapcsolatra törekedett a Földön túli misztikus világgal s ez több versében is tetten érhető. 1946-ban, 17 évesen írt verseit még Joó Sándorként írta, csak később vette fel nevelőapja után a Bieliczky nevet. Ebből az időből két versét idézem:

TŰZBEN, TŰZZEL HALTAM

„Ma voltam először az Istennél / leborultam magas színe előtt

Az angyalok zsolozsmákba kezdtek / Könnyezve csodáltam a teremtőt

Ősz fehér haja fürtökben lógott / Szemében szeretet tüze égett

ült a magas trónusán / S öröm-mámor közt meghalt egy lélek.”

Az édesapa Joó Sándor korai halála miatt érzett fájdalmas és nem múló gyász töltötte be gyermekkorát, a háború borzalmait is nehéz lehetett feledni, majd ifjúkorát a tüdőbetegség határozta meg. Ilyen csapásokat egy fiatal fiú nehezen tud feldolgozni. Az ifjúkori versekben megjelenő Isten támaszként, reményt keltő segítő hatalomként van jelen.

Az istenes írások sorába tartozik a szintén 1946-os Az örök titkok vára.

A vár a költőt szimbolizálja, aki kívülről szilárd, de belül rendkívül érzékeny személyiség. Úgy érzi sorozatos támadások érik a külvilágból. Ahogyan ő maga fogalmaz: kapuit ezer júdás döngeti. Lelke titkokba burkolózik és a bánat érzése járja át. Az átélt szenvedéseket művészi megnyilatkozással adta ki magából. Két személy van, akik mindig mellette álltak, akiket közel engedett magához: az édesanyja és az általa felségesnek titulált Isten.

AZ ÖRÖK TITKOK VÁRA

A világ legerősebb vára az én váram / Sérthetetlen acél falak övezik körül / De ott pihen az érzékenység szent királya / És a bánat lassan folydogáló tengerén / Örök őrt áll az anyám – életem fáklyája. / Szent falaim hiába döngetik a rongyok / Hiába döngetik kapuit – ezer júdás / Oda bepillantás joga senkinek nincsen / Mert ádáz küzdelmet folytatok ő ellenük – Csak neked anyám – és neked felséges Isten.

A antikvitásból gyökerező politeista – több isten létezésébe vetett hit – felfogásának képe erősödött fel Bieliczky lírájában görögországi tartózkodása idején, 1977-ben. Ennek ékes példái a Göröghon és a Görög istennők című poémák.

GÖRÖGHON. Lehullnak / a kendők. A legendás ókor beles az / ablakon. / Istenek, / hűs izmú márvány-csönd karjai / intenek. / Istennők / tobzódó nászában / Reszketek. / Cipelt e nép sorsával ácsolt / keresztet.

Ezen versének érdekessége, hogy megjelennek az antik görög politeizmus és a kereszténység fő jellemzőinek sajátos keveredései. Istenekről, ókori eredetű vallási szobrokról, istennőkről ír. A vers záró sorában megjelenő kereszt, a gondokat, az emberekre nehezedő problémákat jelképezi, egyértelműen a keresztény vallás lenyomata. Ez a sajátos kettősség azonban jól megfér egy alkotás keretein belül. Ezzel együtt jól rátapint Bieliczky arra a hitbéli űrre, amit a kereszténység évszázadokon át betölteni igyekezett és igyekszik mind a mai napig. Olyan vallást igényeltek az emberek, amely szenvedéseikkel sorsközösséget vállal.

Bieliczky Joó Sándor lírai világának vissza-visszatérő eleme a zsoltár kifejezés, ami összegyűjtött verseiben húsz alkalommal fordul elő. Nagyanyjához és édesanyjához fűződő alkotásaiban a zsoltár többször a vigasztalás, a megnyugvás jelképezőjeként van jelen. Leányfalui tájkép szerzeményében pedig a béke, a remény megtestesítőjeként tekint a zsoltárokra. LEÁNYFALUI TÁJKÉP (részlet)

Tavasz van. Április. Hívó élet. / A színek, a fény rendjében lépek a béke oszlopos templomába / s fölzeng bennem a béke zsoltára. 

*

SÁRI TAMÁS debreceni költő megtiszteli Versmondó körünket azzal, hogy rendszeresen részt vesz összejövetelünkön. Több mint 1200 verset írt már és megjelent két kötete.

Az élete során megélt eseményeket formálja versekké. Néhány költeményét a kételkedés hangja hatja át, másokat pedig a lélekből fakadó, meleg fény lengi át, ami imaszerűvé emeli a vers hangulatát. Ezek közül választottuk a következőket:

Imám mára (a szerző), Gyűlöljem? (Kiss Balázs), Imám a naphoz (Kovácsné Rozika),Hitem (Bakó Antal), Hiszek (Szabó Csilla)

Ezen a délutánon is meggyőződhettünk arról, hogy a költészet az ember szívén keresztül hat, lélekbalzsam, gyógyír, reménysugár. Talán nem véletlen, hogy gyakran csak akkor keresünk benne menedéket, amikor valami legbelül nagyon fáj. Azt kívántam mindenkinek, hogy mindennap olvassanak el egy verset és énekeljenek el egy népdalt. Attól boldogabbak lesznek.

 

LUTHER MÁRTON: DAL A BIBLIÁRÓL

Hol nincs a polcon Biblia,
üres, kietlen ott a ház;
könnyen bejut Sátán oda,
s az Úr Isten ott nem tanyáz.

Azért hát ember, bárki légy,
egy-két filléred kerül:
egy Bibliát sietve végy
az ördög ellen fegyverül.

Nyisd azt föl minden reggelen,
csüggj hittel mindenik szaván,
merülj belé figyelmesen,
olvasd, kutasd nap-éjszakán.

E könyv erőt ad és vigaszt,
s ne bánd, ha int, ha néha bánt,
pajzs gyanánt használjad azt
örömben, búban egyaránt.

Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd
mint földi élted támaszát,
amely ha sírodig kísért,
számodra nyit új, jobb hazát.

 

SÁRI TAMÁS: IMÁM A NAPHOZ

 

Nélküled sivárrá válna a lét,
Hiszen te vagy az életért,
Általad nyerjük el a holnapot,
Éljük meg fényesnek a pirkadatot.

Nélküled semmi se lennénk,
Kopárrá válna a létezés,
Csak a semmi, a semmi körül,
Még a légbe, sóhaj se csendül.

Mint a komor széltelen éjszaka,
Vagy, ha elmerül a létem a bánatba,
Mert semmivé foszlik a remény,
Ha hajnalba nem jön a derengés.

Mert éjjel, ha nincsen gondolat,
Az alvás, nem hozza az álmokat,
Mert addig nincs is létezés,
Ameddig hajnal nem dereng a fény.

Mert veled ébredek mindig fel,
Általad köszöntöm a reggelt,
És fényessé teszed a napot,
Hisz az életemnek reményt adol.

Fotók: Katona Tamás

 

 

 

Feliratkozás a hírlevelünkre