ARANY JÁNOS ÉS PETŐFI SÁNDOR BARÁTSÁGA

Arany János Petőfi Sándornak kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott

  1. Különös szerencse, hogy a magyar költészet e két klasszikusát szoros barátság fűzte össze. 1847. februárjától – a Toldi pályadíjának hírétől – 1849. júliusáig, Petőfi haláláig. E két és fél esztendőben sűrűn váltottak levelet, s számos verset írtak egymáshoz, illetve egymás családtagjaihoz. Arany János és Petőfi Sándor levelezéséből állítottam össze egy rövidített változatot, a Versmondó kör három tagja részére.

*

Moderátor: Szejcsi Laura,
Arany János: Csécsi Lajos, Petőfi Sándor: Kiss Balázs

 

Moderátor: 1847. február 6-án hirdették ki, hogy a Kisfaludy Társaság irodalmi pályázatának nyertese: Arany János Toldi című műve. Az addig ismeretlen költőt tisztelettel ünnepelték. Petőfi elsőként sietett üdvözlésére, levélben és versben köszöntötte őt.

Hallgassuk meg a Toldi bevezető sorait, majd Petőfi Sándor lelkes szavait:

 

Arany.                                   Arany János: Toldi (részlet)

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,

Messziről lobogva tenger pusztaságon:

Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem

Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.

Rémlik, mintha látnám termetes növését,

Pusztító csatában szálfa-öklelését,

Hallanám dübörgő hangjait szavának,

Kit ma képzelnétek Isten haragjának.

 

Petőfi.      

Petőfi Sándor: ARANY JÁNOSHOZ (részlet)
TOLDI írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre! …
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége.

Petőfi: Írjon Ön nekem, ha nem fogja restellni; írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magos-e vagy alacsony … minden érdekelni fog. Isten Önnel. Őszinte barátja: Petőfi Sándor

Arany: Iskolai pályám derekáról ábrándim színész-csoporthoz vezettek, melynek művészete, mint nyakon öntés jeges vízzel, akárkit is kiábrándított volna.(…) De jól tettem, hogy kiléptem. Használtam általa az irodalomnak, használtam magamnak. Az irodalomnak, mert Önt egy oly szép vers írására ösztönöztem; magamnak, mert Ön, kit annyira tisztelek, baráti jobbját nyújtá felém. Isten áldja meg Önt mindenikért. Arany János (1847. február 10.)

 

Moderátor: Petőfi 1847 elején éppen hogy csak átlépte huszonnegyedik évét,

Arany pedig már meglett férfi: harmincéves házasember. A két barát boldogan fedezi fel egymásban az útitársat, hogy ki-ki a maga zsenialitása által kijelölt célja felé vegye a minél egyenesebb és rövidebb utat. Petőfi valószínűleg azt köszönheti Aranynak, hogy olyasmire törekszik, amiről tudja, hogy amaz sosem lenne képes: megerősödik szerelmi és forradalmi lírájában. Arany a barátságukkal egyidejűleg az öreg Toldit írja.

Arany: Meglátogatsz, azt ígéred. Jöjj el, az isten áldjon meg; az én nőm se nem fest, se nem zongorázik, se nem öltözik tízszer napjában: de Petőfit olvas, jó anya, s jó magyar gazdasszony. Isten veled! Igaz barátod   Arany János szalontai másodjegyző

 

Moderátor: 1847. június 1 és 10. között Petőfi meglátogatta Szalontán Arany Jánost és ettől kezdve szoros barátság szövődött köztük, és rendszeresen leveleztek egymással. A szalontai élményből született az Arany Lacinak című Petőfi-vers. Látogatásáról így számolt be:

Petőfi: Tudod-e, miért siettem Szalontára, s mért vagyok itt már egy hét óta? Azért, mert itt egy nagy ember lakik, s e nagy ember jó barátom, s e jó barátom Arany János, a „Toldi” szerzője. Életem legszebb napjai közé sorolom e hetet, melyet itt töltöttem, új barátom családi körében. Egyfelől a komoly vidámságú családapa, másfelől a vidám komolyságú családanya s előttünk a két fecsegő, virgonc gyermek, egy szőke leányka s egy barna kis fiú…

Moderátor: Petőfi kezdeményez; Arany örömest követi őt. Már a megszólításaiban mennyi a kedveskedő lelemény, a bizalom és a bordákat csiklandozó élc! Az első levélben még udvariasan, ünnepélyességgel hangzik az „Üdvezlem Önt!” De már a második Petőfi-levél sürgősen oldani akarja a másik megilletődöttségét, zavarodottságát: „Lelkem Aranyom!” Ha valaki, ő aztán ért a fokozáshoz. A „Te aranyok Aranya!” és az „Imádott Jankóm!” követi, Arany igyekszik lépteit a másikéhoz igazítani, mint aki hagyja magát a táncba vinni.

 

Petőfi.             Petőfi Sándor: LEVÉL ARANY JÁNOSHOZ (részlet)

Meghaltál-e? vagy kezedet görcs bántja, imádott
Jankóm, vagy feledéd végképp, hogy létezem én is,
Vagy mi az ördög lelt?… híred sem hallja az ember.

Tegnap váltottam jegyet Szendrey Júliával és 1847. szeptember 8.-án esküszöm.

Az én vőlegényi napjaim nyomorúságosak. Ipam annyira nem szeret, hogy megtiltotta a kijárást hozzájok. Már megszegtem ugyan egypárszor e tilalmat, de oly hidegen viselte magát irányomban, mint valami jegesmedve, úgyhogy én tökéletesen jégcsappá fagytam volna, ha mátkám napvilág-pillantásai nem óvnak. Levelezünk erősen egymással, és ő néha berándul Szatmárra, ez menti meg lelkemet az éhhaláltól.  (Szatmár, 1847. augusztus 6.)

.Arany: Légy takarékos a fösvénységig, néhány nap múlva ketten lesztek, néhány év múlva többen lehettek, s nem tartok nagyobb vétket, mint midőn a családfő „Két marokkal szórja gazdagságát.” Ezzel csókolunk, én téged, nőm pedig a leendő komaasszonyt, s kívánunk annyi jót, amennyit csak lehet. Isten veled! Isten veletek! Arany János

Petőfi: Szerelmetes fa-Jankóm! Leveledet kapám (és ásóm!). Nagyon szép tőled, hogy olyan hosszan írsz, de tőlem ezt ne kívánd viszont, a világért se! Mióta megházasodtam, olyan lusta vagyok, mint valami török basa, még csak verset se írok, hát egyebet hogy írnék. Tisztel és ölel, csókol benneteket barátod. P. Sándor (Koltó, 1847. szeptember 17.)

Arany: Kegyelmeteket pedig a mennybeli atya áldja meg ez új esztendőben, minden testi-lelki áldással, legyetek oly boldogok, mint mi vagyunk. Tisztelünk-csókolunk benneteket sorra!  Vagyok és maradok, aki tavaly voltam. (Pest, 1848. január 2.)

 Moderátor.  Az 1848-as évben kezdődik, az Európát lángba borító forradalmi hullám, amely márciusban Pestet is elérte. Petőfi ekkorra már a fiatal írók nemzedékének vezére lett. Készült a rá váró szerepre, tudta, hogy az ifjúság élére neki kell állnia.

A március 15-i esemény után, a következő időszakban a politikusoké, majd a katonáké volt az irányítás. Petőfi nem volt elégedett a politikai változásokkal, radikálisabb intézkedéseket várt és sürgetett. Arany Jánosnak így írt március 21-én:

Petőfi: Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben! Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet vitatni, és miért? mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Táncsics Mihály kiszabadítását. Ellenszegülés nem történt, mert az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket. Isten óvjon, kedves barátom, minden veszedelemtől ott a kemence mögött. Írj minél elébb! Igaz barátod: Petőfi Sándor

 Arany. Kedves Sándorom! Vedd szíves kézszorításomat polgári dicső küzdelmeidért.

Meg nem állhatom, hogy örömem, s büszkeségem teljében fel ne kiáltsak:

  „Óh, gyönyörűségem és drága büszkeségem!” (Szalonta, 1848. március 26.)

 ModerátorPetőfi Akasszátok föl a királyokat című verse után az a hír járta, hogy a költőt bezárták. (Pest, 1848. április 18.)

 Petőfi. Kedves Jankóm! Azt hallottam, hogy te azt hallottad, hogy én fogva vagyok. Elhiszem, hogy van elég olyan jóakaróm, aki szívéből óhajtja, hogy államköltségen zárva tartsanak holtom napjáig, de ezen óhajtásuk mind e napig csak jámbor óhaj.

Azért is szűntesd meg könnyhullatásaidat, és ne búsulj miattam. Mi jól vagyunk, egészséghiány és pénzbőség nem háborgat. De a haza cudarul van; vagy jön egy mindent felforgató, de mindent megmentő forradalom, vagy elveszünk, de oly gyalázatosan, mint még nemzet nem veszett el. Én hiszem, hogy egy roppant forradalom előestéjén vagyunk, s tudod, nekem nincsenek vaksejtelmeim. Akkor aztán első dolgunk egy óriási akasztófát állítani s rá kilenc embert! Isten veletek! Ölelünk, csókolunk benneteket! – barátod P. S.

 Moderátor: 1848 őszétől Petőfi századosként vett részt a szabadságharcban,

Arany János pedig nemzetőr lett.

Petőfi. Kedves Jankó! Egy hónap kéne rá, hogy az utolsó egy hónapi eseményeimet leírjam csak vázlatban is. A dolog vége, hogy katonává lettem, s most itt vagyok búcsút venni Juliskámtól. 1848. október 23.-án Debrecenben leszek, hova, remélem, te is eljössz búcsút való vétel végett, mert ki tudja, hova vet a sors és mikor látjuk megint egymást? Várni foglak kapitányi újdonatúj díszruhámban. Tisztelünk, csókolunk mindnyájatokat nagyba! Barátod Petőfi Sándor (Erdőd, 1848. október 18.)

Arany. Itthon vagyok, barátom, itthon. Hazaérkeztem 1848-ik esztendőben, november hónap 18-án, szombaton este 10 órakor. Azóta babérimon pihenek. Kimondhatatlanul jólesik visszaemlékeznem ama péntek éjszakára, midőn esteli 10 órától hajnali 2 óráig, tehát négy teljes órán keresztül, Arad város piarcán körülzárva, részint állva, részint ülve, főleg hasmánt a borongó holdvilágon néztük a fel-felvillanó ágyúvillámokat, hallgattuk az egymásba szakadt dörrenéseket és kushadtunk a mellettünk szétpattogó bombák forgácsai elől. Áldjon meg az Isten. Barátod A. J. köznemzetőr,.

Moderátor. 1848. december 15-én (pontosan 9 hónapra március 15. után) Debrecenben megszületett Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia, Zoltán.

Keresztszülei Arany János és felesége lettek.

Petőfi. Kedves bátyám! élsz-e még? Én még élek, pedig ott jártam, ahol a halál kézzel-lábbal dolgozott, s dőlt belé az ember, mint a bőgőbe a huszas. Bem táborába tetettem át magamat s Bem adjutánsává tett, s csak az tudja, mi a csata, aki Bem oldalán van, mint én voltam öt véres ütközetben. Hadi tetteimről szerényen hallgatok, csak annyit jegyzek meg, hogy hozzám méltón viseltem magamat; ez úgy hiszem, elég. Jelenleg, mint futár vagyok Debrecenben s egypár nap múlva lódulok vissza. (Debrecen, 1849. február 14.)

Moderátor. Petőfi 1849 elejétől Bem seregében szolgált, májustól őrnagyi rangot viselt. Szülei szinte egyszerre haltak meg, apja tífuszban, anyja kolerában.

Szüleim halálára című versben búcsúzott tőlük.

Petőfi. Kedves barátom, nekünk innen egyenest Pestre kell mennünk. Sok okunk van rá, főleg az, hogy szegény jó apám meghalt, s édesanyámról semmit sem tudok. Rendbe kell hozni földúlt családi ügyeimet. Kérlek benneteket, hogy legyetek szülei kis fiacskámnak, míg ismét szülei kezébe kerül. Isten veletek! Barátod Petőfi (Debrecen, 1849. május 6.)

Moderátor. Petőfi feleségével és kisfiával Mezőberényben, rokonainál töltött el néhány hetet. 1849. július 11-én itt írta az utolsó levelét és utolsó versét, Szörnyű idő címmel – csalódottságának adva hangot. Július 25-én pedig újra csatlakozott Bem erdélyi seregéhez.

Petőfi. Kedves barátom! Kaptam magam, fölszedtem sátorfámat és családommal együtt ide, e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percekben végképp felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok. Hát ti mit csináltok, hogy vagytok? Add tudtomra, valamint azokat is, amik az utóbbi időkben a világon és Magyarországban történtek, mert én, mióta Pestet elhagytam, semmit sem tudok. Te mégiscsak közelebb állsz az eseményekhez vagy legalább a hírekhez. Írj mielőbb. Isten veletek, ölelünk benneteket!
Barátod Petőfi Sándor

Arany János megjegyzése: Petőfinek ez volt a hozzám írt utolsó levele.

Aztán Mezőberényből Váradra, s onnan Erdélybe ment, hogy Bemhez csatlakozzék, és sietett – meghalni!

Moderátor Petőfi Sándor a segesvári ütközetben tűnt el 1849. július 31-én, Fehéregyháza határában. A költő életének utolsó másfél éve – 1848. március 15.-étől, a győzelem és a dicsőség tetőpontjától, 1849. július 31-éig, a végső segesvári katasztrófáig egyetlen hatalmas ívű zuhanásnak tűnik fel. Beteljesedett Petőfi néhány gondolata, amit az Egy gondolat bánt engemet… című versében fogalmazott meg:

Petőfi.  Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!(…)
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül,(…)
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.

Moderátor. Petőfi felesége, Szendrey Júlia először kerestette a férjét, majd a gyászévet ki sem várva, 1850 júliusában feleségül ment Horvát Árpád történészhez. Arany e hír hallatára írta meg A honvéd özvegye című versét, és bár ennek közlésére életében nem adott engedélyt, a kéziratban terjedő verset a közfelháborodás mégis országosan ismertté tette.


Kiss Balázs,Szejcsi Laura,Csécsi Lajos próbán

*

A szabadságharc leverését követően Arany több verset is szentelt barátja emlékének, akinek alakja megjelenik többek között A lantos (1849), a Névnapi gondolatok (1849 karácsonya) és a Letészem a lantot (1850) című verseiben is. Hogy barátja elvesztését Arany egy életen át siratta, mutatja egy kései, 1879-ben keletkezett verse, a Harminc év múlva.

Az Emlények című háromrészes költeményének első két részét 1851-ben, míg a harmadik részt csak 1855 júniusában írta meg. A „Korán elhunyt barátom” sor természetesen Petőfi Sándorra vonatkozik, akinek a nevét ki sem kellett mondani, mert mindenki tudta, az Emlények című költemény róla szól, Arany hozzá írta emlékversét.

Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.

 

Feliratkozás a hírlevelünkre