FORRADALMI LÁNGOK – ŐSZI SZERELEM

Bieliczkyné Buzás Éva

FORRADALMI LÁNGOK – ŐSZI SZERELEM

 

  1. október 20-án „Forradalmi lángok – Őszi szerelem” címmel hangzott el a Versmondó kör műsora a Kulturális Központ Zenetermében. Szokás szerint, műsorunk bevezetéseként az „utánpótlásunk”, azaz, a gyermekszereplők mutatkoztak be.

Az első közös énekünk címe: Ifjúság, mint sólyommadár

 

A versmondó körünknek van egy „házi költője” is: Szuhanics Albert, aki Debrecenben él, az Alföldi Nyomdában dolgozik. Amikor megtudta, hogy gyermekszereplőink is vannak, küldött két verset, kimondottan az „előadóknak”.

A pletykás asszonyok – magyar népmese (Szécsi Laura, Hőgyes gimnázium)

Körmendi Gitta: Ősz (Blaskó-Németh Anett, Ernő édesanyja)
Szuhanics Albert: A barátnőm óvónő (Blaskó Ernő – óvodás, Aranykapu óvoda)
Buga Boglárka: Bögre, szúnyog, nagyapó (Kovács Petra, Thököly, 3. o.)
Zelk Zoltán: Levél (Büdi Dani (Thököly, 3. o.)
Szuhanics Albert: Laura színésznő + Szent István király a fundamentum (Szécsi Laura)

*

Az 1956-ról szóló összeállításunkat a mindenkori szabadságvágyat kifejező közös énekkel kezdtük: Röpülj páva, röpülj

Az október 23-tól november 4-ig tartó 13 nappal Magyarország beírta magát a 20. század kiemelkedő eseményei közé. Faludy György (1910.09.22. – 2006.09.01. = 96 év),

a kalandos életű költő, író, műfordító a következő versét Torontóban írta, a 30 éves évfordulóra, visszaemlékezésként, 1986-ban.

Faludy György: 1956, te csillag (Szabó Csilla)

A KAZAMATÁK című drámát Papp András és Térey János közösen írták. A darab Budapesten játszódik, a Köztársaság téri Pártbizottságon és környékén, 1956. október 30-án. Bemutatója 2006. április 30-án volt Budapesten, a Katona József Színházban Gothár Péter rendezésében. Tíz évvel később 2016-ban a Jelenkor Kiadó jóvoltából megjelent könyv formában, amelyet Budapesten és Hajdúszoboszlón is bemutattak.
A dráma újabb bemutatója 2018. február 9-én volt a Szegedi Nemzeti Színházban.

A körünkben jelen lévő Papp András, a maga és Térey János szerzőtársa nevében felolvasott egy idézetet, majd a Kazamaták című drámából a Prológust és az Epilógust.

“A Kazamaták nem ötvenhatról szól, hiszen nem fogja át az egészet, de történelmi, mert annak egyik napja elevenedik meg, és azért is az, mert általános emberi értékek és cselekvési lehetőségek jelennek meg a nagy idők lőporfüstös közegében. Mindenkori aktualitása is ebből fakadhat: a jobb és az igazságosabb és a szabadabb élet reményében küzdők kivételes pillanatokban ugyanilyen szituációban találhatják magukat.”

Papp András – Térey János: Kazamaták – tragédia – Prológus + Epilógus (versrészlet a társszerző előadásában)

A neves író Spiró György véleménye is ide kívánkozik: “Ha igazat akarnak megtudni 56-ról, olvassák el Papp András és Térey János Kazamaták című drámáját, amely meggyőződésem szerint az utolsó száz év egyik legjobb drámája. Ez a forradalom első igazán irodalmi ábrázolása, mert ideológiamentesen, a napi politikától függetlenül csak és kizárólag emberi magatartásokat, indulatokat és érzelmeket mutat be, vagyis a szó igazi értelmében filozofikus. Nagyszabású és rémisztő mű, olyan, mint az ember.”

Bieliczky Joó Sándor (1929-1983) hajdúszoboszlói születésű újságíró, költő 1956-ban írott verseiből idézünk.

Levél a bátyámhoz (Kovács Gergely)

A vers költőjének nem volt bátyja, valószínű, hogy a nagybátyjára gondolt, aki Budapesten irodalom tanár volt. A költemény 1956. november 1-én, Kecskeméten a Petőfi Népe című lapban, majd 2006-ban a „Piros vér a pesti utcán” című antológiában jelent meg.
Egy asszony az utcán, Remény, Márványba vésve (Bieliczkyné Buzás Éva)
„Márványba vésve álljon emléketek:
Hősök, kik értünk adtátok életetek!
Nem huny ki soha szívünkből a hála:
Véretekből sarjad népünk szabadsága!”

A „forradalmi lángokról” három évszám juthat eszünkbe. 1703, 1848 és 1956.

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot emlegettük elsőként, mert az áll hozzánk időben legközelebb. De a magyar történelem dicső lapjaihoz tartozik az 1703-as Rákóczi-szabadságharc is.

  1. Rákóczi Ferenc neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított szabadságharccal, melyben a teljes állami függetlenséget kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól.

E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé. Szabadságharcuk mégsem érte el a kívánt eredményt. A magyarok azonban nagy „vezérlő fejedelemként” tisztelik emlékét. Latin nyelvű jelmondata szállóigévé vált:

            „Cum Deo pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabadságért!)”

A szatmári békekötés után önkéntes száműzetésbe vonult. Rövid ideig Lengyelországban, majd Franciaországban élt. 1717-ben került Törökországba, Rodostóba. Itt élt néhány kísérőjével (többek között Mikes Kelemennel), 1735-ben bekövetkezett haláláig. Hosszas előkészítő munka után Rákóczi hamvait 1906. október 29-én, Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.

Szlovákiában, a Felvidék déli részén lévő Krasznahorka vára a magyar történelmi emlékezet fontos helyszíne. A Krasznahorka büszke vára című dalt Andrássy Gyuláné, született Zichy Eleonóra grófnő szerezte. A komponálás időpontja nem véletlen: az egyik nagy nemzeti újratemetés, II. Rákóczi Ferenc hamvainak 1906-os hazahozatala volt az ünnepi alkalom a zenemű megírására. A dal később a magyar irredentizmus egyik jelképévé vált, tiltott volt,de ma már elénekelhetjük. Közös ének: Krasznahorka büszke vára

  „Krasznahorka büszke vára,
Ráborul az éj homálya.
Tornyok ormán az őszi szél
Elmúlt dicsőségről regél.
Rákóczinak dicső kora
Nem jő vissza többé soha.
Harcosai rég pihennek
Bujdosó fejedelemnek.
A toronyból kéklő este
Tárogató nem sír messze.
Olyan kihalt, olyan árva
Krasznahorka büszke vára.”

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról, valamint bukásáról legnagyobb költőink méltó módon megemlékeztek. Iránymutatónak először egy Petőfi verset hallgattunk meg.         Petőfi Sándor: A 19. század költői (Vágóné Szabó Erzsébet)

Rózsa Sándor az egyik legismertebb magyar betyár volt, kalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Jellemző volt rá a szabadság utáni vágy, és a szegények segítése. A törvényellenes cselekedeteiért mindig vezekelni kívánt, sőt, az 1848-as szabadságharc idején a forradalmárokkal együtt küzdött.

Ez úgy történhetett, hogy 1848-ban Kossuth Lajos a nemzet élére állva, megkezdte híres toborzókörútját, hogy minél több embert szólítson fegyverbe. Rózsa Sándor sem tétlenkedett: egy közvetítő útján megüzente Kossuthnak, ha megbocsájtást kap bűneire, 150 harcra kész pusztai legényből szabadcsapatot toboroz. A menlevelet megkapta és valóban bekapcsolódtak a Délvidékre támadó szerbek elleni harcokba.

A szabadságharc bukása után azonban folytatta a betyárkodást. 1873-ban a szamosújvári börtönbe került. Jó magaviseletű rabként élte le hátralevő éveit, majd 1878-ban 65 éves korában gümőkór végzett a leghíresebb magyar betyárral, akinek a halhatatlanságot a legendák biztosítják. Karizmatikus alakja rendre fölbukkan az irodalmi alkotásokban, főleg Móricz Zsigmond regényében, valamint a belőle készült filmben, népszínművekben, balladákban, nótákban, népdalokban.

Arany János 1849-ben – a szabadságharc bukása után hozzákezdett egy betyár témájú sorozat megírásához, a Rózsa Sándor című verse is ide tartozik.

Arany János: Rózsa Sándor (Kiss Balázs, Közgazdasági szakgimnázium)

Majd „szögediesen” elénekeltük a Rózsa Sándorról szóló ismert dalt:

Esik eső szép csendesen csöpörög

„Esik eső, szép csendesen csöpörög. Rózsa Sándor a kocsmába bezörög.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra, Legszebb lányát állítsa ki strázsára!
Esik eső, szép csendesen csöpörög. Rózsa Sándor a kocsmába keserög.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra, Legszebb lányát állítsa ki strázsára!
Rózsa Sándor beállott katonának. Jaj, de szépen felöltözött huszárnak.
Had rúgja le a csillagot az égről, Had pusztítsa ki a rácot a földről.
Rózsa Sándor kis pej lovát nyergöli. Tizenhárom lovas zsandár keresi.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára, Kivágtatott a szögedi pusztára.
Rózsa Sándor leesett a lováról, Úgy fogták el a betyárt az útjáról,
Elfogták és feltették egy szekérre, Úgy kísérték a törvényszék elébe.
Le az utcán, föl az utcán fölfelé, Szamosújvár börtönkapuja felé,
Szamosújvár börtönfala de sárga, Abba vagyon Rózsa Sándor bezárva.”

 Az aradi vértanúkról szóló versek a múlhatatlan fájdalomról szólnak.

Pósa Lajos: Az apa fiaihoz (T. Kiss Endre)

Ady Endre: Október 6. (Bakó Antal)

*

A történelmi hibák, bűnök miatti számonkérést rábízzuk a hivatásos együttesekre és a történészekre. Mi pedig a továbbiakban olyan verseket mondtunk, amelyek a lelkünket a „hazaszeretet” érzésével töltik el.

Ima a hazáért (Dr. Kovács Andrásné, Kurucz Rozika)
Wass Albert: Úttalan utakon (Kovács Gergely)
Váci Mihály: Sarkcsillagom Szülőföldem (Dóróné Balázs Katalin)
Tamás István: Tiéd ez az ország (Csécsi Lajos, Közgazdasági szakgimnázium)

Két dal: Százéves pályaudvar + Green Fields: Zöld volt a mező
(Katona László – ének, gitárkísérettel)

Befejező perceinkben a legszebb érzésről, a Szerelemről szóltak a versek és dalok.

Petőfi Sándor: Szeptember végén (T. Kiss Endre)
Vajda János: 30 év után (Vágóné Szabó Erzsébet)
Csokonai: A reményhez (Dr. Kovács Andrásné, Kurucz Rozika)
Gulyás Pál: Őszi séta Debrecenben (Dóróné Balázs Katalin)
Borbély Mária: Merengés (Bakó Antal)
Tóth Árpád: A vén ligetben (Szabó Csilla)
Aranyosi Ervin: Küldök egy mosolyt (Szécsi Laura)
Weöres Sándor: Mosoly az arcodon (Bieliczkyné Buzás Éva)

Közös ének: Erdő, erdő, de magos a teteje + Ősszel érik babám, a fekete szőlő

*

A műsorunk után baráti beszélgetésre is sor kerülhetett. Többen mondták, hogy jó volt összejönni, és együtt emlékezni a magyar történelem forradalmi napjaira. A hazafias és szerelmes versek mondásán – hallgatásán keresztül, valamint a közös énekléssel pedig elfelejtették a napi gondokat, feltöltődtek kellemes érzésekkel, és erőt gyűjtöttek a következő feladatokhoz. Így érdemes!

Fotók : Bakó Antal és Katona László

 

Feliratkozás a hírlevelünkre